Kezdőlap Természetvédelmi területek Plitvicei-tavak Nemzeti Park

Plitvicei-tavak Nemzeti Park

A tórendszer Karlovac-tól 75 kilométerre található. A Plitvicei tórendszert melyet 16 kisebb-nagyobb türkizkék és smaragdzöld színű tó alkot, három kisebb folyó összefolyása alakította ki az évezredek során, melyek kioldották Mala Kapela és a Plješivica hegyláncainak a mészkőrétegeit. A tórendszert évmilliók alatt vájta ki a három folyó, a Matica, Rječica és Plitvica, melyek északról déli irányba folynak. Vadregényes vidék ez, a csillogó víztükrök, zúgó vízesések, érintetlen zöld erdők világa, a természet alkotó erejének egyik lenyűgöző manifesztációja. A Plitvicei tavak nem csak Horvátország legjelentősebb nemzeti parkja, de a világörökség része is.

A Plitvicei Nemzeti Park több mint 20 ezer hektáros területen fekszik, ennek a három negyedét zöld erdők borítják. A vizek felülete 215 hektárt tesz ki. A park legmagasabb pontja 636 méterrel a tengerszint fölött kezdődik majd egy bonyolult tólépcsőzeten keresztül 8 kilométer hosszan folyik le 133 méteres tengerszint feletti magasságig. A lefolyó víz 92 vízesést vájt a karsztvidék puha mésztufa talajába, majd sok kisebb patakra válik szét, melyek a Plitvički Ljeskovac nevű falu mellett egyesülnek és továbbfolynak a 40 méter mély Prošćansko tóba, immár Matica patak néven. A Plitvicei tórendszer vizét két folyó táplálja a Bijela Rijeka és a Crna Rijeka. A tóvidéken jellegzetes mikroklíma alakult ki, amely a mediterrán és a kontinentális éghajlatok keveréke. Nyáron kellemesen meleg idő vár minket, ám a tél eljövetelével hamar leesik a hó.

A Plitvicei tóvidék nemzeti parkká 1949-ben vált és ez lett Horvátország első nemzeti parkja. Az UNESCO 1979-ben a Világörökség részévé nyilvánította. A parkot évente több mint 800 ezer turista látogatja meg. A park fenntartásáról 2000 dolgozó gondoskodik. Sajnos a jugoszláv polgárháború folyamán a park háborús övezet volt, emiatt az ökológusok katasztrofális sorsot jósoltak a parknak, de szerencsére a keletkezett károk nem bizonyultak fatálisnak. 1991 március 31-e húsvét vasárnapján a szerb hadsereg és a horvát milícia csapott itt össze. A harcok folyamán a szerb hadsereg ellenőrzése alá vonta a park területét, a horvát hadsereg csak négy év elteltével tudta visszaszerezni 1995 nyarán. Sajnos a harcok során számos építmény és vízi jármű amelyek lehetővé tették a park eldugottabb zugainak a megközelítését, elpusztult, pár év alatt azonban sikerült a károkat helyreállítani.

A Plitvicei Nemzeti Park tavai két szinten helyezkednek el, a békés felső tavakra és a 70 méter magas sziklafalak lábánál található alsó tavak vidékére. A felső tavak vidékét alkotják a Vir, Galovac, Mihino, Jezerac, Burget, Kozjak, Prošćansko jezero, Ciginovac, Okrugljak, Batinovac, Veliko jezero és a Malo jezero. Az alsó tavak vidékéhez tartoznak a Kaluđerovac, Gavanovac, Milanovac és a Novaković tavak. Ezek két vízesésbe torkollnak a Korona és a Plitvice vízesésekbe.

A parkban a tavak között rendezett gyalogösvényeken közlekedhetünk, a víztükrök és folyóvizek fölött pedig kanyargós fahidak vezetnek.

A nagy tavakon szervezett hajóutak alkalmával testközelből is élvezhetjük a tóvilág szépségeit.

A Plitvicei Nemzeti Park változatos állat- és növényvilágnak ad otthont, ezért az ornitológia és a botanika megszállottjai számára kötelező célpontnak számít.

A parkban az emlősöktől kezdve a madarakon át a halakig az élővilág mindegyik képviselőjével találkozhatunk.

A tavakat övező erdőkben hajnal és alkonyattájt megfigyelhetjük a barnamedvét és a farkast, de találkozhatunk más ragadozókkal, mint például a hiúzzal, rókával de borzzal is.

A hüllők is szép számban képviseltetik magukat. Itt említésre méltó az alpesi gőte (Triturus alpestris), mely az egyik legszebb színezetű gőtefaj. Májustól júliusig inkább a vizekben találkozhatunk vele, júliustól azonban a magasabb, hűvösebb száraz helyeken található meg ez a különleges állatfaj.

A lábatlan gyík (Anguis fragilis) ritkán látható, mivel sok ellensége van a természetben. Mozgásáról könnyen felismerhető, mivel lassabban mozog a kígyóknál és nagyobb ívekben. Színe rézvörösen csillogó, hasa kékesfekete. Fokozottan védett állatfaj.

A foltos szalamandrával a májusi esők után találkozhatunk a vizek közelében, amint lomha mozgással igyekszik elszökni előlünk a vízbe. A 10-20 centiméter hosszú hüllő színezete csodálatos, fényes csillogású fekete alapon sárga foltokkal tarkított. Nincs két egyforma mintázatú foltos szalamandra.

A park vizeiben rengeteg pisztráng él, de egyenlőre a park területén tilos a horgászat. Jeles képviselőjük a szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss). Színe jellegzetes, háta sötétszürke, a hasa fehér, az oldala pedig kékesszürke. Jellegzetessége, hogy a testének közepén egy szivárványosan csillogó sáv látható, főleg a párzási időszakban. A színezete az élőhelyének a domináns színeihez alkalmazkodik. Nem tévesztendő össze a sebes pisztránggal.

A Plitvicei Nemzeti Park élővilágának jeles képviselői a lepkék és pillangók. A park környékén több mint ötven féle lepkefajt tartanak nyilván. A lepkék jellemzően a tavasz hírnökei, ám a parkban leginkább a nyár folyamán találkozhatunk velük. Az egyik legszebb lepkefaj a parkban a Fecskefarkú lepke (Papilio machaon). Viselkedése is eltérő a többi lepkefajtól, ugyanis őrzi a területét a többi lepkétől. A „betolakodót” addig üldözi, amíg valamelyikük ki nem fárad. Ezen kívül, hiába riasztják meg, kitér, de folytatja az eredeti útvonalát.

A Plitvicei-tavak növényvilága nemkülönben gazdag, mint a faunája. A park flóráját viszonylag későn kezdték el alaposabban kutatni. Ennek eredményeképpen több mint 1140 növényfajt írtak le a botanikusok. A növényfajok között szép számmal akadnak védett növények is. A jellegzetes növényfajok közül kiemelt helyen szerepel a vizek felszínén élő fehér tavirózsa, valamint a vízesések környékén található különös zöld növényfaj, a zöldszakáll. Egy másik jellegzetes növénye a parknak a kockás liliom (ritillaria meleagris). A növény virága harang formát mutat, színe pedig vöröses, sárgásfehér sakktáblaszerű foltokkal.

Feltűnő növény a vörös acsalapu (Petasites hybridus). Nagy levelei és színpompás, tömött fürtökben termő, nagy méretű 15-30 centiméter magas lilás-vöröses színű virágzata kitűnik a környezetéből.

A karsztvidékekre jellemző növény a boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus). Könnyen észre lehet venni, hiszen egy 20-50 centiméter magas növényről van szó. A virágzata jellegzetes fapapucs formát mutatnak és citromsárga színezetű.

Azok akik a Plitvicei Nemzeti Park szépségeiből minél többet szeretnének látni, a gyalogos túrázás mellett választhatják a hajókázást is, de a nemzeti parkban egy kisvonat is közlekedik. Azok számára akik nem elégszenek meg a parkban tett sétákkal, azok a környező hegyekben sziklát is mászhatnak. A Korana-folyó sebes folyású vize a vadvízi túrák szerelmesei számára kiváló, főként tavasszal, mikor a megolvadt hó jelentősen felduzzasztja a folyó vizét.

A Plitvicei Nemzeti Park azok számára nyújt felüdülést akik kedvelik a természetet, friss levegőt, az erdők zöldjét és nem utolsó sorban a nyugalmat.

Videók

Plitvicei-tavak Nemzeti Park

NINCS HOZZÁSZÓLÁS

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Exit mobile version