Dubrovnikban járva, nehezen találunk olyan utcát, ahol ne volna valamilyen nyoma a város történelmi múltjának. Bár a régi korok embere mélyen vallásos volt, ez nem azt jelenti, hogy a város csak templomokkal és vallásos emlékhelyekkel lenne tele, igaz számos ilyen jellegű épület maradt fenn napjainkig. A történelem viharai ezt a várost is megtépázták, de lakói kitartottak szülőföldjükön, ezért védekeztek a támadóikkal szemben, nem csekély eredménnyel. Erőfeszítéseiknek számos nyomát találjuk a városban és azon kívül is. A katonai jellegű létesítményeken kívül számos más műemléket is láthatunk a városban és elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire kifinomult érzéke volt az akkori korok emberének a széphez.
Városfal
A városfalat Európa egyik leggrandiózusabb erődítményének tartják és kiváló példájának a középkori erődépítészetnek. Az első erőd a VIII. században épült, de a XV.-től a XVI. századig folyamatosan fejlesztették és építették át. Még a nagy 1667-es földrengés sem tett különösebb kárt benne. A védőárok körülzárja a várost mint egy egyenlőtlen oldalú sokszög. A szárazföld felől a város észak-nyugati sarkán a fő védmű a Minčeta-erőd a terület legmagasabb pontján, míg a tenger felől dél-keleten a Szent János erőd védte a várost. További erődítmények is védték a várost, mint például a Pile-negyedben található Szent Lőrinc erőd, vagy a Ploče-negyedben a Revelin-erőd. Igaz, hogy ezek az erődök részei a város védműveinek, viszont nem képezik szerves részét a városfalnak. A városfalak a szárazföldi oldalon 22 méter magasak 4-6 méter vastagok, míg a tenger felől a falvastagság 1,5-3 méter. A szárazföldi oldalon, ahol a városfal legfontosabb szegmensei találhatóak, egy külső fal is védi a várost, amelyet 10 félköríves bástya véd, valamint egy vizesárok. A fő városfalat további 14 négyszögletű, 2 körkörös torony, 2 szögletes erőd és 2 bástya is védte. A városfalon három helyen lehet átjutni: a Pile-kapun a Stradun-sétány végében, a Szent János valamint a Szent Lukács erődökön keresztül.
Bokar-erőd
Ha végigsétálunk a tengerpart felőli városfal mentén nyugati irányba, megérkezünk a Bokar-erődhöz, mely a városkaput és a hidat a Pile-i vársánc fölött volt hivatott védeni. A firenzei Michelozzi építész tervei alapján épült a XV. században a díszes párkányokkal díszített félköríves torony.
Szent Lőrinc-erőd
A Lovrjenac-erőd (Szent Lőrinc-erőd) a városfalon kívül épült egy 37 méter magas sziklaormon. Az erődöt a Pile strand felől lehet megközelíteni, ha megmásszuk a felvezető lépcsősort. Dubrovnik lakosai az erődöt a város nyugati, tenger felőli oldalának védelmére építették, főképpen a velencei flotta ellen. Az erőd építése a XVI. században fejeződött be. A falak vastagsága a tenger felőli oldalon 4 és 12 méter között változik. A bejárat fölött egy latin nyelvű felirat olvasható: „Non bene pro toto libertas venidur auro”, melynek jelentése: ” a szabadság a világ összes aranyáért sem eladó”. Az erődben található a Szent Lőrinc kápolna, melynek udvarán egy ciszterna áll. A Dubrovniki Nyári fesztivál alatt itt színművészeti előadásokat tartanak. Az erőd nyitva áll a látogatók számára.
Minčeta-erőd
A Minčeta-erőd a város legmagasabb észak-nyugati pontján található. Az erőd egy nagy kör alakú torony, masszív bástyákkal, melyeket sziklapillérek támasztanak alá. Az első kisebbik négyoldalú tornyot Nikifor Ranjina építette 1319-ben. Az erőd jelenlegi alakját a híres firenzei építésznek Michelozzo Michelozzi-nak köszönheti. A munkálatokat 1464-ben fejezték be a híres reneszánsz építő Juraj Dalmatinac tervei alapján.
Revelin-erőd
A Revelin-erődöt a városfalon kívül építették, de részben a Ploče-kapu védelmi rendszerének a részét képezi. Az erőd alsó része 1463-ban épült, a formája pedig követi azt a városmodellt amelyet Nikola Božidarević festett le 1500 körül. Az erőd célja az volt, hogy védelmet biztosítson a városnak mind a szárazföld feletti része felől, mind pedig a kikötő felől. 1538-ban az erődöt megerősítették és meg is nagyobbították. Az erőd formája egy szabálytalan négyzetet követ, az itáliai mérnök Antonio Ferramolino tervei alapján. A Revelin-erődnek három bejárata is van, három oldalról a tenger veszi körül, a szárazföld felől pedig vizesárok található. Egykor az erőd tágas udvarát a jól ismert mesterember Ivan Rabljanin öntöde működtetésére használta, ahol ágyúkat és harangokat öntöttek. Manapság az erőd udvara számos előadásnak ad otthont a Dubrovnik-i Nyári Fesztivál alkalmával.
Szent János-erőd
Az első, kikötőt védő torony 1346-ban épült abból a célból, hogy dél-keleti irányból védje azt. Ennek a toronynak a maradványai mai napig láthatóak a jelenlegi erőd nyugati fala mellett. A kikötőt védő láncok ettől a toronytól voltak kihúzva keresztben. A jelenleg látható Szent János-erőd a XVI. században épült, mikor is a teljes komplexumot átépítették, megnagyobbították, a külső falakat pedig a régi torony szintjéig kitolták. Napjainkban a Szent János-erőd földszintjén az Akváriumot láthatjuk, míg az első és a második emelet ad helyet a Tengerészeti Múzeumnak. A városfal egyik bejárata is itt található.
Szent Lukács-torony
Keleti irányba haladva a városfal szárazföld felőli oldalán a Ploče-kapuig, ahol a Revelin-erődöt találjuk, elérjük a Szent Lukács-tornyot, ahol a Dubrovnik-i erődrendszer véget ér. 1467-ben Paskoje Miličević a toronyra egy bástyát tervezett, amelynek lőrései vannak az ágyúk számára. Ebből a toronyból ellenőrizték a kikötő forgalmát.
A Nagytanács Palotája
A Nagytanács Palotája a XIV. században épült, a városi őrség épülete és a Rektori Palota között található. Keleten a tenger felőli oldalon egy nagy raktárépületet csatoltak hozzá, ahol terményeket tároltak. 1816-ban a palota porig égett, a helyén az új épületet 1882-ben építették. Napjainkban ebben az épületen székel a dubrovniki városi tanács.
A városi őrség épülete
A harangtorony mellet találjuk a városi őrség épületét, amely a XV. században a tengernagyi rezidencia volt. Az épületet a XX. században restaurálták. A gyönyörű barokk homlokzat a XVIII. században készült Marino Gropelli terve alapján. Napjainkban ebből az épületből lehet bejutni a moziterembe.
Rektori Palota
A horvát tengerpart egyik legkiemelkedőbb profán építészeti emléke a Rektori Palota, ahol a Dubrovniki Köztársaság közigazgatási központja volt. Alapvetően gótikus stílusban épült, reneszánsz és barokk építészeti elemekkel. A XV. században lőporrobbanás miatt a palota kétszer is súlyosan megrongálódott. Első alkalommal 1435-ben építette újjá Onofrio della Cava kései gótikus stílusban, ekkor nyerte el a palota a jelenlegi méreteit, épült fel a központi átrium és az előcsarnok. Az oszlopfők vésete a Milánói Pietro di Martino munkája. Az előcsarnok féloszlopának oszlopfője Aesculapiust ábrázolja. A második lőporrobbanás után újfent újjá építette két híres mester, Juraj Dalmatinac és a firenzei Michelozzo mesterek 1463-ban. Az utóbbi mester csak rövid ideig dolgozott a palota felújításán. Bár Michelozzo felújítási tervét elutasították, a homlokzat és a csarnok alapvetően reneszánsz stílusú felújításában mégiscsak fontos szerepet játszott. Az 1667-es földrengést követően az átriumot részlegesen újjá kellett építeni, ekkor készült a monumentális barokk lépcsősor is. A rektor mindössze egy hónapos mandátuma alatt a palotában lakott, amely helyet adott a Kis- és Nagytanács termeinek, az ítélőteremnek, a közigazgatási irodáknak, a fogdának, illetve a fegyver- és lőporraktárnak is. A Rektori Palotából lehet átjutni a Nagy Tanács palotájába. A bejárati ajtó fölött ma is olvasható az intelem a közalkalmazottaknak latin nyelven: „OBLITI PRIVATORUM PUBLICA CURATE” (Hagyd a magánügyeid, szolgáld a közt). Az átriumban van kiállítva a gazdag hajóskapitány Miho Pracat mellszobra is, amely P. Giacometti munkája 1628-ból. Manapság a Rektori Palotában működik a Dubrovniki Múzeum kultúrtörténeti részlege, valamint számos kiállító teremnek is helyet ad. Kivételes szépsége mellett a Rektori Palota átriuma számos hangversenynek is színhelye.
Miho Pracat szobra
Nem tudni, hogy mi késztette a Dubrovnik-i Szenátust, hogy azt a döntést hozzák 1638-ban, hogy egy plebejus mellszobrát helyezzék el két oszlop közé a Rektori Palota átriumában. Ez volt az egyetlen nem arisztokrata származású személynek állított szobor a Dubrovniki Köztársaság ezer éves fennállása során.
Az egyik ok ami miatt szobrot kapott Miho Pracat, az az volt, hogy a Lopud-szigeti gazdag hajós a vagyonát a Köztársaságra hagyományozta.
A befolyásos hajó tulajdonos és befutott kereskedő egy nagyon eredeti módon mutatta be a sikerhez vezető utat. Még fiatal korában két alkalommal is megpróbált felmászni apja házának falára, de mindkét alkalommal leesett, majd a harmadik alkalommal sikerült neki, ekkor döbbent rá a kitartás fontosságára. Ez felbátorította őt, hogy minden alkalommal újra kezdje vállalkozását, miután hajói több alkalommal is a tenger fenekén végezték.
Egyik tengeri útja során Pracat sikeresen visszavert egy kalóztámadást és biztonsággal eljuttatta rakományát V. Károly király éhező népének. A király hajlandó volt audiencián fogadni Pracat-ot, egy reggeli borotválkozása alkalmával. A számos bók és köszönő pillantás mellett a király Pracat-nak kitüntetést és aranyat akart adományozni. Az eszes lopudi visszautasította az ajándékokat, mindössze a király szalvétáját kérte cserébe, amit meg is kapott. Ez a szalvéta mai napig is megvan Pracat szülővárosának múzeumában.
A város főbejárata
A város főbejárata a városfalon keresztül vezet. A Placa-negyedben található a belső Pile-kapunál, a nyugati városfal és a Szent Megváltó templom között. Innen egy lépcsősor vezet fel a Minčeta-erődbe.
Pile-kapu
Mielőtt belépnénk a városba, át kell haladnunk a Pile-kapun, valamint a tengerparti sétányon a Brsalje-n, amely az elsők között épült a városfalon kívül. Itt látható többek között Ivan Rendić szobrász egyik híres kútja is.
A Brsalje terasza csodálatos kilátást nyújt a városfal egy részére valamint a Szent Lőrinc-erődre, amely a külváros egyik festői szegletében található egy kis kikötő társaságában. A dupla városkaput Szent Balázs szobra őrzi, aki egyben a város védőszentje is. A kapu boltíve és Szent Balázs szobra a híres horvát szobrász Ivan Meštrović munkája. A kapu előtt egy kőhíd és egy fából készült felvonóhíd is található, melyet régen éjszakára felhúztak. A híd a félköríves reneszánsz toronyban található külső kapuhoz vezet. A belső Pile-kapun áthaladva a főutcára, a Placa-ra (Stradun) jutunk. Manapság autóbusz és taxi állomás is van a Pile-kapu környékén.
Ploče-kapu
A Domonkos-rendi kolostor déli fala és a városfal között fekvő utca a Ploče-kapuhoz vezet. A kapuhoz vezető út két templom mellett is elvezet, az egyik a XIII-XIV. századi Szent Lukács templom, a másik a XVI. századi Angyali Üdvözlet temploma. A város legkeletibb sarkán álló Revelin-erődtől induló út átvezet a Ploče-kapun, az azonos nevet viselő városrészbe. Az alaposan megerősített kapukomplexum a XV. században épült. Ez egy belső, egy külső kapuból és az őket összekötő kőhídból áll. A belső kaput az Asimon torony őrzi, mely része a városfalnak is. A híd külső része fából készült, amelyet éjszakára felhúztak. A Ploče-kapu fölött Szent Balázs szobra látható. Napjainkban ez a látványos kapu jelenti az átjárót a tengerparti strandokhoz és szállodákhoz.
Buža-kapu
Ha ráfordulunk a Prijeko utcáról a R. Bošković utcára meglátjuk a Buža-kaput, amelyet 1907-ben nyitottak a városfalon. Az utcát, amelyen a kapu áll a híres XVIII. századi tudós, fizikus, csillagász és költő Ruđer Bošković szülőházáról neveztek el.
Stradun (Placa)
Dubrovnik óvárosának főutcáját Placa-nak, vagy más néven Stradun-nak hívják. Egyszerűségében az egész óváros harmóniáját tükrözi, ez a város egyik legnagyobb büszkesége. A Placa hossza 298 méter. A főutca és a végső városrendezési terveket az 1272-ben kelt Statútumban rögzítették. A főutca házai egységesen barokk jellegűek. A boltok mind a földszinteken találhatóak és egységesen boltíves a homlokzatuk. A pusztító 1667-es földrengést követően számos gótikus és reneszánsz épület pusztult el, az ezt követő újjáépítés után nyerte el a Placa sétány is a jelenleg látható formáját. A régi Dubrovnik lakosai a két főkapun tudtak bejutni a városba, a keleti Ploče-kapun, illetve a nyugati Pile-kapun keresztül. Éjszakára a kapuk előtti felvonóhidakat felhúzták, hogy megakadályozzák a hívatlan látogatók bejutását a városba. Ha a Pile-kapun át közelítjük meg a várost, nyáron láthatjuk a korabeli uniformisba öltözött alabárdos őröket a kapu mellett. A kapun áthaladva Dubrovnik legfontosabb közterére érünk a Stradunra. A Stradun a legfontosabb bevásárló utcája, ugyanakkor a legszélesebb is. Ez az utca választja el az óváros északi felét a délitől. Az utcát a XI. században alakított ki oly módon, hogy feltöltötték azt a sekély tengeri csatornát amely elválasztotta a szárazföldet és az egykori Lave szigetecskét. A főutca jelenlegi funkcióját a XII. században nyerte el, mikor is a két városrész eggyé vált a városfal-komplexum építésekor. Stradun másik neve a „Placa” latin eredetű, a „platea communis” elnevezésből, amely utal arra, hogy ez az utca adott helyet a legfontosabb városi rendezvényeknek. A másik elnevezés a „Stradun” eredete velencei és „széles utcát” jelent.
Luža és a Harangtorony
Ha keleti irányból megyünk be a városba a Ploče-kapun át és átvágunk az utcán, amely a déli oldalon lévő Domonkos kolostor és a városfal között fut és átmegyünk a Vám-kapun, a Stradun-sétányra jutunk, amely az óvárosba vezet. Itt található a XV. században kialakított Luža-tér, melyet 1952-ben restauráltak. A téren áll a Városi harangtorony, mely 1444-ben épült. A harangot 1506-ban szentelte fel Ivan Rabljanin. A harangnak nincs nyelve, hanem két „Zelenci”-nek nevezett bronz figura üti meg kalapácsával. A nagy 1667-es földrengésben a torony megsérült és az összeomlás fenyegette. Ezért 1929-ben újjáépítették, a két bronz figurát pedig kicserélték másolatokra, míg az eredetiek a Sponza Palota átriumában vannak kiállítva.
Marin Držić-tér
A Katedrálissal szemben található tér a Marin Držić-tér, vagy amelyet a helyi lakosok egyszerűen csak ” a Miasszonyunk templom előtt”-ként említenek. A tér végében a Karmen-negyed található, valamint a városi kikötő. A Katedrálison kívül a tér mellett áll a Sorkočevič-palota, a kis Szent Bertalan templom, a Dulčić-Masle-Pulitika galéria, valamint a Ronald Brown-emlékház akinek itt, a Szent János dombon zuhant le a repülőgépe 1996 április 3-án.
A nagy dubrovniki drámaíró Marin Držić szobra a színház, amely az ő nevét viseli és a Rektori Palota között található a városháza egyik autentikus részlegében, ahol 1551-ben volt az ősbemutatója Držić híres művének a „Maroje bátyja”-nak. Négy évtizeden keresztül a híres mester Ivan Meštrović műve Babik Kuk egyik terén állt a Lapad-félszigeten. Dubrovnikba 2008-ban hozták át, a drámaíró születésének 500-ik évfordulóján.
Gundulić-tér
A Katedrális háta mögött átvágva a Bunić-téren át, elérjük a Gundulić-teret, melyet Ivan Gundilić (1589-1638) szobráról ismerhetünk meg, aki Dubrovnik híres poétája volt a XVIII. században. A bronzszobor Ivan Rendić munkája 1892-ből. Az emlékmű talapzatának négy oldalán egy-egy bronz dombormű látható, amelyek Gundulić eposzából az „Oszmán”-ból jelenítenek meg részleteket. Ivan Gundulić 1589-ben született egy régi, tiszteletre méltó arisztokrata családban. Gundulić beceneve Mačica volt. Élete fél évszázada alatt számos művet írt, az említett „Oszmán” mellett a „Dubravka”-t vagy a „Bőkezű nap könnyei”.
A XIX. századi Gundulić-szobron kívül itt látható az Amerling-kút, amely megsérült az 1991-es háborús cselekmények során. A kutat a pusztító 1667-es földrengés után építették. A Gundulić-tér déli végében található a monumentális Barokk lépcsősor, amely a Ruđer Bošković-térre vezet. A téren található a Szent Ignác jezsuita templom és a Raguza-i Kollégium, a híres jezsuita iskola. Számos ember úgy gondolja, hogy ezen a köztéren találhatóak Dalmácia legszebb barokk épületei.
Kora reggel a Gundulić-tér megelevenedik. Ilyenkor a tér megtelik árusokkal és vásárlókkal akik a piaci napra érkeznek, hogy eladják vagy megvásárolják a környék falvaiban mint Konvale, Primorje vagy Župa termesztett zöldségeket és gyümölcsöket. Esténként a Dubrovnik-i Nyári Fesztivál forgatagának ad otthont a tér.
Orlando oszlopa
Orlando oszlopa 1418-ban épült és egy teljes alakos középkori páncélos lovagot ábrázol. Az oszlop, a Sponza palota, a Szent Balázs templom és az Óratorony által közrefogott téren áll. A oszlopon látható alak a VIII. századi Roland lovag, aki a középkori eposz „Chanson de Roland” vezéralakja volt.
Bár a Roland szobrok leginkább a német városokban láthatóak, a mítosz átkerült Dubrovnikba is a XV. században, valószínűleg a magyar és cseh király Zsigmond által, aki a Dubrovnik-i Köztársaság patrónusa volt. A legenda szerint Roland lovag mentette meg Dubrovnikot mikor a Lokrum-sziget mellett legyőzte a szaracénokat. Az Orlando oszlopán egészen a köztársaság 1808-as megszűnéséig a Dubrovniki Köztársaság fehér zászlaja lengedezett, melyre az SB iniciálék voltak hímezve Szent Balázs neve után, valamint a szent arcképe. Az első 1950-es Dubrovniki Nyári Fesztivál kezdete óta minden évben az oszlop lábánál tartják a megnyitó ünnepséget, mikor is a fesztivál zászlaját felhúzzák Orlando oszlopára.
Prijeko
Ha a főutcán, a Placa-n végigmegyünk a Ferences-rendi templomig és balra fordulunk a C. Medović utcára akkor a Prijeko utcára jutunk. Az 1272-es városi statútum városrendezési terve alapján épült, a Prijeko negyed 14 lejtős utcából, amelyek vonala négyszögletes alakzatot követnek, egészen az árnyékos domboldal lábáig. A lakónegyed festői házai gótikus, reneszánsz és barokk stílusban épültek. Manapság, a Prijeko házaiban leginkább vendéglátóipari egységek működnek.
Pustjerna
Ha a városi kikötőtől elindulunk a Damjan Juda utcán Dubrovnik egyik legrégebbi részébe a Pustjerna negyedbe jutunk. A Pustjernában járva érdemes megnézni a XVII. századi barokk Miasszonyunk templomot, valamint a finom művű lakóházakat mint például a XV. századi gótikus stílusú Ranjina Palotát, vagy a reneszánsz Skočibuha Palotát amely a XVI. században épült és egy gazdag köznépbeli hajóskapitány tulajdona volt.
Onofrio-kút
Ha a várost a nyugati bejáraton keresztül közelítjük meg, azonnal feltűnik a 16 lapú, sokszögű Onofrio-kút, melynek kútfejei mesterien megmunkált kőfaragványok a kút oldallapjain. A kutat ugyanaz a nápolyi Onofrio della Cava tervezte mint a kis Onofrio-kutat a Stradun-sétányon. Ez a kút is akkor tájt készült mikor a városba 1438-ban bevezették az ivóvizet, amelyet a 12 kilométere lévő Rijeka Dubrovačka-ból vezettek el idáig.
A Kis Onofrio-kút
A Kis Onofrio-kút a Városi Őrség épületének homlokzatában található egy fülkében. A kutat Onofrio della Cava tervezte 1446-ban és a Placa-n (Stradun sétányon) építették fel, miután kiépült a város ivóvíz hálózata 1438-ban. A kis kutat a milánói Pietro di Martino kőműves mester építette. A kút nyolcszögletű oldalait egy meztelen fiúgyermek domborművei díszítik, míg a kút medencéjét delfinek és kagylók, a kútfejek pedig térdelő fiúcskákat mintáznak, amelyek erős reneszánsz stílusjegyeket mutatnak, bár a barokk stílusjegyek is megfigyelhetőek a kút mintázatán.
Raguza-i Kollégium
A Collegium Ragusinum, avagy a Raguza-i Kollégium a Szent Ignác templommal átellenesen található. Amikor a XVI. század első felében a Jezsuiták a városba érkeztek eldöntötték, hogy egy jezsuita kollégiumot alapítanak, amelyet meg is tettek 1658-ban. Amikor 1770-ben a rend feloszlott, a kollégiumot a Piarista-rend vette át. Napjainkban a kollégium épülete a klasszikus nyelvtan iskolának ad helyet. A régi könyvtára több mint tíz ezer kötetet számlál, melyek között számos ősnyomat és kézirat is található dubrovniki szerzőktől.
Sponza Palota
Az Óratoronytól nyugati irányban áll a gótikus-reneszánsz építészet egyik remekműve a Sponza Palota, melyet Divona Vámpalotának is hívnak. A palota pénzverde és raktárként is szolgált, építése a XVI. századra tehető, Paskoje Miličević tervei alapján. A palota alaprajza négyszögletes, van átriuma és egy árnyékos csarnoka is. Az épület faragott kőtömbökből épült, építői az Andrijić fivérek voltak. Az átrium ajtói, illetve a földszinti csarnok a tároló helységekbe vezetnek. A főfalon a következő latin nyelvű felirat olvasható: „Fallere nostravetant et fall pondere: Meque pondero cvm merces ponderat ipse Deus” ami annyit tesz: „Tilos számunkra csalni vagy meghamisítani a mérést és amikor a javakat mérjük, Isten engem is ezekkel együtt mér.” A Sponza Palota jelentette a város kereskedelmi életének a központját, majd a XVII. századtól a Tanultak Akadémiájának a találkozó helyévé vált, akik a város irodalmi, művészeti és tudományos életét meghatározták. Napjainkban A Sponza Palota ad helyet a Dubrovnik-i Levéltárnak, amely Európa egyik leggazdagabb levéltára.
Kikötő
Az óváros kikötőjének tervezése leginkább Paskoje Miličević nevéhez fűződik, aki már 1446-ban a város főépítésze volt. Többek között az ő nevéhez fűződik a kikötő bejáratánál levő Szent Lukács-erőd tervezése és más tervek is melyek a kikötővel kapcsolatosak. Milićević nagy szabású terveket készített a kikötő modernizálására, melyeket a Nagy Tanács jóváhagyott. Munkái közé tartozik a Kaše hullámtörő gát építése, mely megvédte a kikötőt a hullámveréstől és az ellenséges hajóktól is. A kikötőben kisebb-nagyobb dokkokat is épített, melyek közül az egyikben működik az Arsenal vendéglő. A kikötő modernizálási munkálatainak nagy része a XVI. század elejére készültek el, de még a XIX. században is folytak, például ekkor épült a Halpiac (Peskarija) és a Porporela lungomare hullámtörő gát is.
Lazaretto
Ha keleti irányból közelítjük meg a várost az első épület melyet meglátunk a Lazaretto lesz. Mivel a régmúlt időkben Dubrovnikban számos karavánút találkozott, komoly veszélyt jelentettek az esetleges járványok. Ezt megakadályozandó, hozták létre a Lazaretto komplexumot. Egy 1377-ben kelt dokumentum, a Liber Viridis kimondta, hogy azok a látogatók akik gyanúsak, hogy pestissel fertőzött területekről érkeztek, nem léphetnek be a városba és környékére. Ezért 40 napot kell eltölteniük azokban a karanténokban mint amilyenek például Cavtat-ban a Mrkan-szigeten voltak találhatóak. Ennek alapján hozták létre Dubrovnik saját karanténját, a Lazaretto-t. A Lazarettóba különítették el azokat az utazókat és javakat, amelyek olyan helyekről jöttek, amelyek közismertek voltak valamilyen fertőzésről, vagy keleten helyezkedtek el. A Lazaretto komplexum nyolc épületből és öt udvarból áll. A komplexumban nagy raktárak is találhatóak árú és élőállat számára egyaránt. A Lazaretto-nak saját ciszternája volt a vízkészlete számára, a város vezetősége pedig biztosította a papot, orvost, felcsert és a kisegítő személyzetet. A szabályok nagyon szigorúan voltak megfogalmazva és betartva. Napjainkban az egykori karantén számos rendezvénynek, művészeti és szakmai műhelynek ad otthont.
Dubrovnikról még
Dubrovnik
Múzeumok Dubrovnikban
Templomok és egyéb vallási építmények Dubrovnikban
Videók