Stari Grad (neve szó szerint Régi Várost jelent) a Hvar-sziget északi részén található. Ez a város Európa egyik legrégebbi települése, egy hosszú, védett öböl végében található, mellette termékeny földterületek fekszenek, melyek minden időben vonzották az embereket. Stari Grad legrégebbi részei az UNESCO Világörökség részét képezik nevezetesen a Stari Grad-i síkság, amely az UNESCO Világörökség Horvátországra vonatkozó listájának a hetedik helyén található. A várost a mély Stari Grad-öböl végében találjuk, északon a Kabal-félsziget dombjai határolják, valamint a Hvar-sziget hegyvonulata délen.
Stari Grad történelmének összefoglalója
Stari Grad legrégebbi elnevezése „Pharos” volt, melyet a Paros-szigeti görögök adtak ennek a településnek, mikor i.e. 384-ben megalapították a települést. Valószínűsíthető, hogy az elnevezést a görögök az itt élő néptörzsektől vehették át. A római időkben a települést „Faria”-nak nevezték, míg a „Hvar” név már a bevándorló szlávoktól származik. Ez gyakorlatilag azonos a görög és a római elnevezéssel, azonban az ószlavón ábécében nincs „F” betű. Később, mikor a Hvar-sziget közigazgatási központját Hvar városába helyezték át, a várost már csak egyszerűen „Stari Grad”-nak nevezték, vagyis „Régi város”-nak.
A jelenlegi Stari Grad környékén már az új-kőkorban is voltak letelepedett néptörzsek i.e. 3500 és 2500 között, akik a Mediterrán régió más néptörzseivel folytattak kereskedést. A régészeti leletek tanúsága szerint (edénytöredékek és más leletek) ezeket a neolitikumi néptörzseket az illírek váltották fel. Az illír időkben a települést megerősítették, a déli és az északi lejtőkön erődöket építettek, melyek a kikötőre néztek (Glavica és Purkin Kuk).
Formálisan, a várost az ókori görögök alapították, akik az Égei-tengeri Paros szigetéről érkeztek. Ők a Pharos nevet adták a településüknek és mint független település jogukban állt saját pénzt kibocsátani. Stari Grad mezőségeit derékszögben találkozó úthálózattal jelölték, melyek szabványos méretű parcellákat eredményeztek. Napjainkban a Stari Grad-i mezők a legjobb állapotban fennmaradt példái az egykori görög agrártudománynak az egész Földközi-tengeri régióban.
A görögök Pharos-t megerősítették védelmi célból, küklopszi falakat emeltek faragatlan kövekből, melyeket egyszerűen összepaszítottak, csak a külső felületüket simították le véséssel. Ez a fajta erőd építési forma a mükénéi kultúrára volt jellemző.
I.e. 219-ben a rómaiak legyőzték a görögöket Pharos-nál, így a település római fennhatóság alá került, de önálló városi státuszt kapott. Egy i.sz. a II. századból származó felirat megemlíti a Pharos-iakat, a küldöttségüket a görög Paros szigetéről, valamint a Delphoi jósdát. A felirat azt is említi, hogy a római Szenátus ártalmatlannak ítélte a várost és jóindulattal viseltetett Pharos ügye iránt. Számos felirat, mozaik, sírkő, dombormű, agyagedény, pénzérme és római kori villa tanúskodik a városi és a vidéki életviteléről az ókori rómaiaknak.
A település első keresztény temploma az i.sz. V. században épült a város dél-keleti sarkában, közel a városfalhoz, egy régi görög ház alapjain. Ugyanezen a helyen a VI. században egy iker-bazilikát építettek keresztelőkápolnával melyet szűz Máriának és Szent Jánosnak ajánlottak.
A VII. században a Római provincia fővárosa Salona elbukott, lakosai pedig a szigetvilágban kerestek menedéket, így Faria-ban és más római városokban. Mindezt a Split-i Thomas főesperes (1200-1268) jegyezte le a „Historia Salonitana” című munkájában.
A római Faria-t a szlávok a VIII. század elején foglalták el. Ekkor kapta a város a manapság is használatos elnevezését.
A X. század folyamán Hvar a Neretva-i fejedelemséghez tartozott. Ebben az időszakban az Omis-i kalózok rendszeresen zaklatták a part menti településeket, ekkor jöttek létre a dombok lábánál az olyan települések mint Dol, Vrbanj vagy Pitve.
A kalóztámadások miatt 1278-ban a Hvar-sziget lakói az akkori időkben komoly katonai erőt képviselő Velencei Köztársaság védelmét kérték. A megegyezés része volt, hogy a sziget déli részén fekvő települést megnagyobbítják és a Velencei flotta bázisává alakítják a kikötőjét. A kiválasztott település a jelenlegi Hvar volt. Ettől az időponttól kezdve, Stari Grad-ot már csak „régi Hvar”-ként emlegették, bár még mindig ez volt központja a sziget legsűrűbben lakott felének.
A XVI. század folyamán a várost megostromolták a törökök, de védői sikerrel visszaverték az első támadást, ám az 1571-es második támadás során a város elbukott, a törökök pedig felégették. Romjaiból nehezen épült újra a város.
A XVII. és XVIII. században a város újfent virágzásnak indult, köszönhetően a tengeri kereskedelemnek. Ekkoriban a régi kikötőt (Stara Riva) megnagyobbították, a város pedig komoly építészeti és urbanizációs fejlődést élt át. Ennek eredménye napjainkban is megfigyelhető a város struktúrájában.
1797-ben Napóleon seregei legyőzik a Velencei Köztársaságot, Hvar pedig egy rövid időre az Osztrák Birodalom részévé válik. Mikor a franciák Ausztriát is legyőzik, Stari Grad-nak önálló státuszt biztosítanak.
A napóleoni birodalom bukása után Stari Grad a Dalmát Királyság fennhatósága alá kerül, mely az Osztrák-Magyar Birodalom részét képezte.
A XIX. század a béke és a jólét időszaka volt az egész Hvar-sziget életében. A jólét időszaka akkor ért véget, mikor a filoxéra elpusztította a borszőlő ültetvényeket, valamint eljött a gőzhajók korszaka, melyekkel a vitorlás hajók már nem vehették fel a versenyt. A lakosok munka nélkül maradtak, így másfelé kerestek megélhetési forrást.
Míg a XIX. század nyugalomban telt, a XX. században háborúk pusztítottak. Az Első Világháborút a Második követte, amely a szigetet 1941-ben érte el. A háború idején, 1943 decemberében, a város lakosságának több mint felét a Sina-i félszigetre El Shatt-ba menekítették ki. A lakosok a háború végén, 1945-ben tértek vissza a sivár, majdnem kihalt városba. A ’60-as években épült fel az első szálloda komplexum, a Helios, míg az első kiépített strand már 1927-ben elkészült.
Napjainkra Stari Grad újfent felépítette önmagát, a hangsúlyt pedig a turizmusra fektette. A város sok mindent biztosít a látogatóinak – gyönyörű helyeket, kellemes éghajlatot, elbűvölő történelmi örökséget és lehetőséget a szárazföld és a tenger harmóniájának a felfedezésére!
Stari Grad történelmi öröksége, látnivalói
Hangulatos óváros, kikötő és számtalan műemlék várja a turistákat egész évben, hogy elvarázsoljon mindenkit. Látnivaló akad bőven Európa egyik legrégebbi településén.
Stari Grad-i síkság
A Stari Grad-i síkság mezőgazdasági tájképét az ókori görög gyarmatosítók alakították ki i.e. a IV. században, mely napjainkig fennmaradt, általában változatlan formában. Az ókori elrendezés fennmaradása az egykori sziklából épült szárazfalak (nem használtak kötőanyagot) 24 évszázadon át tartó gondos állagmegőrzésnek köszönhető, ugyanígy a sziklamenedékeknek és a vízgyűjtő rendszerének is. Manapság is ugyanazokat a haszonnövényeket termesztik a síkságon melyeket az ókori görögök: legnagyobb részt szőlőt, valamint olívát, így ez is ékes példája az ógörög mezőgazdasági rendszernek.
A síkságot a görögök mértani pontosságú parcellákra (chora) osztották fel, melyeket szárazfalakkal határoltak. A létesítményhez egy esővíz-gyűjtő rendszer is tartozott, melynek létrehozásához csatornákat és sziklából épült ciszternákat használtak. A rendszer működését az utánuk következő generációk is használták és gondosan karban tartották. A „chora”-ban a mezőgazdasági tevékenység megszakítás nélkül folyt 2400 éven át és folyik napjainkban is, ezért méltán érdemelte ki, hogy az UNESCO felvegye a Világörökség védett helyszínei közé.
Tvrdalj
A Tvrdalj, Petar Hektorovic (1487-1572) megerősített kastélya. A neves költő a szerzője a horvát reneszánsz első valósághű eposzi költeménynek a „Ribanje i ribarsko prigovaranje”-nak („Értekezések a halászatról”). A patrícius „erőd” (tvrdalj) a város központjában áll. A kastély kinézete a költő saját elgondolása volt, melynek alapja a horvát reneszánsz irodalomban gyökerezik és rányomja bélyegét Stari Grad építészeti jellegzetességére is. A Tvrdalj egy monumentális reneszánsz építmény, hosszú, zárt homlokzattal, mely a tengerre néz és magán viseli a Neretva-i régióra jellemző védelmi célt szolgáló építészet stílusjegyeit.
A reneszánsz stílus igazi ragyogását az épületbe belépve tapasztalhatjuk meg. Az épület központi eleme a halastó, melyet egy boltíves és árkádos terasz ölel körül. A terasz mellett egy elegáns dúcos torony áll. A halastó körül kerültek berendezésre a lakóegységek, a kiszolgáló helységek és a szolgálók szálláshelyei, valamint számos kút. A falall körülvett reneszánsz kertben Hektorovic maga kertészkedett, nem csak a mediterrán növényeit ápolta nagy szeretettel, hanem néhány egzotikus növényfajt is. A kertészkedés iránti szeretetét egy sor felirat is hirdeti a kastély falán latin és horvát nyelven. A felirat ugyanakkor híven tükrözi a költő emberséges karakterét: „PETRVS HECTOREVS MARINI FILIVS PROPRIO SVMPTV ET INDVSTRIA AD SVVM ET AMICOR, VSVM CONSTRVXIT” vagyis „Petar Hectorovic, Marin fia építette ezt saját költségére, magának és barátai számára”. Bár ez a mondat sokat elárul a költő emberközpontú gondolkodásmódjáról, de ezen jóval túlmutat, hiszen a kastély nem csak a költő és barátai kényelmét szolgálta, hanem menedéket a török invázió esetére a költő családjának és a város lakosságának.
Napjainkban a kastély egyik szárnyában a Hvar-szigeti néprajzi kollekciója van kiállítva, amely a Kulturális Örökségi Védelem központjához tartozik.
Skor-tér
A város egyik legharmonikusabb része a Skor-tér és az itt álló épületek csoportja. Ezek között említést érdemel a Politeo-ház a XVII. századból, a Bucic-Machiedo-ház, a reneszánsz Vrankovic-Caric-ház a Ploca negyedben és még sok más. Az ismert horvát költő Hanibal Lucic kastélyából már csak az udvar néhány része áll.
Biankini-palota
A Hektorovic palotától, a Tvrdalj-tól nyugatra, a Njive-negyed elején áll a Biankini-palota mely napjainkban a Stari Grad-i Múzeumnak ad otthont. A XIX. század második felében erőltetett ütemben folytak a város újjáépítési munkálatai, ekkor építette a nagy neoreneszánsz palotáját a Biankini család.
A család feje Jurja Biankini volt, a hajóépítő és kapitány, négy fiúgyermek apja. A palota felépítésével nagyban hozzájárult a XIX. században újjáépített Stari Grad városképének kialakításához. A palota leginkább reprezentatív célokat szolgált, építésének kezdetekor az úgyszintén hajóskapitány fiú, Dinko volt jelen, míg a legifjabb Biankini fiú Ante, csak időszakosan lakott a városban, ugyanis orvosi karriert akart befutni az Egyesült Államokban. Bár a Biankini család tehetős volt, a palota akkora anyagi megterhelést jelentett, hogy eladták a régi házukat Stari Grad főutcáján, valamint édesapjuk hosszú járatú tengerjáró hajóját. A palotában két helyen is látni lehet a család összetartásának nyomát. Az egyik a bejárat fölötti nagy boltíven látható, itt a palota építésnek éve az „1896” és a „BB” iniciálék láthatóak, vagyis „Biankini testvérek”. Ugyanezt a monogramot találjuk az alsó és a második emelet kovácsoltvas kapuján. Sajnos az építész és a kivitelezők kiléte ismeretlen. Az egyetlen ismert személy aki részt vett az építésben, az a festő-dekoratőr aki a monumentális lépcsősort és a belső ajtók fölötti paneleket festette, ő a Zadar-i Ivan Zamala, aki éppen a dominikánus Szent Péter templom festését fejezte be. A palota udvarát és kertjét Petar Biankini tervei alapján építették klasszicista stílusban. Ugyanő ültette azt a himalájai cédrust is, amely mára már több mint 100 éves.
A Második Világháború idején a palotában először az olaszok, majd a németek rendeztek be főhadiszállást, ekkor a palota súlyosan megrongálódott. Ezután partizán kórházzá alakították, majd itt volt a székhelye a Körzeti Kommunista Párt Bizottságának és a nemzeti varró leányiskolának. Ebben az időszakban semmisült meg a Biankini család archívuma és a palota bútorzata. Megsérült Juraj Biankini mellszobra is amely a folyosón állt és a híres szobrász Ivan Meštrovic munkája volt. Később, a XX. század ’50-es éveiben napközi otthonként használták a palotát, az alagsorát pedig építőanyag raktárnak. 1963-ban a palota második emeletén rendezték be a Juraj Plancic kiállítást, valamint elkezdték a palotát városi múzeummá alakítani. 1967-ben nyílt meg a tengerészeti kiállítás, melyet 1995-ben követett a régészeti kiállítás. A palota első szintjén zeneiskolát rendeztek be. 2003-ban az alagsorban tárolóhelyet rendeztek be a régészeti leletek számára, valamint itt látható a hidro-archeológiai kiállítás is. 2008-ban a palota első szintjén a Stari Grad-i Gelineo Bervaldi család bútorgyűjteményét állították ki.
A palota belső dekorációját és a helységek beosztását nem változtatták meg, ugyanúgy maradt mint az építésekor.
1959-ben az akadémiai festőművész Bartol Petric kezdeményezte festőtársa és kollégája Juraj Plancic (1899-1930) műveinek az összegyűjtését és kiállítását. Ezt a kiállítást tekinthetjük meg a Juraj Plancic galériában a Biankini-palota második emeletén. A galéria létrehozása jelentette a szervezett múzeográfia kezdeteit Stari Grad-ban.
1967-ben a kulturális örökség rajongóinak egy csoportja dr Niko Dubokovic Nadalini (a Hvar-szigeti Kulturális Örökségi Védelem központjának vezetője) vezetésével létrehozott két másik kollekciót is. Az egyiket, a hajózási kiállítást úgyszintén a palota második emeltén állították ki, valamint népművészeti kollekciót, melyet a Tvrdalj-ban állítottak ki.
A palota első emeletén látható állandó kiállítás a „Pharos – az Ókori Stari Grad” nevet viseli. Itt azokat a régészeti leleteket állították ki, melyek az ókeresztény Szent János/Szent Szűz Mária templom körüli ásatások során találtak.
1996-ban hozták létre azon leletek gazdag gyűjteményét melyeket három évnyi víz alatti feltárás során hoztak a felszínre egy ókori hajóroncsból a Duboka-öbölből Basina mellett. A kiállítást 2003-ban nyitották meg a látogatók előtt, a palota alagsorában. A kiállítás címe „Ókori hajóroncs állandó kiállítás”.
2007 február 22-étől a Stari Grad-i Kulturális Központ, mely addig a múzeumot működtette hivatalosan is megkapta a Stari Grad-i Múzeum elnevezést. Még ugyanebben az évben a Gelineo Bervaldi család örökösei a múzeumnak adományoztak egy régi bútor- és festménykollekciót, melyet a palota első emeletének egyik termében állítottak ki.
Szent János templom
Stari Grad legrégebbi és legjelentősebb műemléke a Szent János (Sv. Ivan) templom, mely egykor a Szent Szűz Mária templom volt. A templom a sziget legrégebbi kulturális központja volt, az ókor óta folyamatos használatban van. A kettős templom 1147-ben épült, egy időben a püspökség megalapításával és püspöki székhelyként szolgált. Korai keletkezését az 1332-ben kelt dokumentumok, illetve az építési módja is alátámasztják. A templomon a XI. és XII. századok román és gótikus stílusjegyeit figyelhetjük meg. 1957-ben, a feltárások során egy VI.VII. században épült görög keresztet formázó ókeresztény keresztelő kápolna maradványait fedezték fel. A feltárás után a maradványokat visszatemették állagmegőrzés céljából, hogy később megnyithassák a nagyközönség számára is az ásatási helyet.
Szent Jeromos templom
A Szent Jeromos (Sv. Jerolima) templom a XV. század végén épült, részeként a szomszédos remetekolostornak (Eremitaž). A szájhagyomány szerint, később karanténná alakították, valamint területi elhelyezkedése okán itt volt a kikötőt elzáró védőlánc egyik vége. Napjainkban a templom galériaként működik.
Szent Miklós templom
A Szent Miklós (Sv Nikola) templom építése a XIV. században kezdődött, de csak a XVI.-ban került befejezésre. Itt számos festmény látható melyeket fogadalmi ajándékként ajánlottak fel a hajók legénységei. A templom főoltárát egy XVI. századi triptichon díszíti.
Szent Lúcia zárda és templom
Az egykori XV. századi zárda temploma a Szent Lúcia (Sv. Lucije) nevet viselte. A zárdát és a templomot a törökök pusztították el 1571-ben.
Szent Rókus templom
A Szent Rókus (Sv. Roko) templomot Petar Hektorović építtette a XVI. században. Szent Rókus volt a város védőszentje. A templom lépcsői alatt mozaikpadló található, amely egy római fürdő maradványa.
Szent István templom
A Szent István (Sv. Stjepan) plébániatemplom 1605-ben épült a XII. századi első Hvar-i katedrális helyén. Itt látható többek között F. De Santacrocce (1516-1584) triptichonja is. A templom fekete márványból készült oltára a „Szent Feszület” nevet viseli, A. Bruttapella munkája 1773-ból. A templom tornya a XVIII. században épült, a templomtól elkülönítve. A templom épülettömbjének alapját az egykori Pharos védőfalainak szikláiból rakták, itt volt az egykori városkapu, amely manapság a templom tornyának bejárata. Napjainkban a templomtorony galériaként működik.
Szent Péter mártír dominikánus kolostor és templom
A Stari Grad-i „Szent Péter mártír” dominikánus kolostor a rend tagjai számára épült, ahol a szerzetesek a régi hagyományaiknak megfelelően élhették életüket. Ez az életmód a Rend megújhodását szolgálta. Őket „fraters observantes”-nek nevezték, mivel megtagadták a renden belüli reformokat és az eredeti rendbéli hagyományok szerint éltek, ezáltal sikerült fenntartaniuk a Rend egységét. A kolostort 1482-ben alapították. A törökök 1571-ben a kolostort kifosztották és felégették. A város ugyanarra a sorsra jutott akárcsak a kolostor. Még ugyanebben az évben, Lepantónál, a keresztény egyesített hadiflotta legyőzte a török hajóhadat, így az Adria-i övezetben megszűnt a török fenyegetettség. Ekkor a szerzetesek elkezdték újjáépíteni a kolostorukat, biztonsági okokból tornyokat is emeltek. A kolostor nagy részének a felújítását 1727-ben fejezték be, míg a nyugati szárny 1896-ban lett kész. Az utóbbi években a kolostort újfent felújították, hogy megfeleljen a kor követelményeinek, míg a zárda felújítása 2004-ben történt.
A kolostor temploma jellegzetesen dominikánus stílusú. Egyetlen hajója van, viszont oldalt mellékoltárok állnak, akárcsak a háromhajós templomokban. A jelenleg látható templom a XIX. században épült, míg a régit elbontották. Az új templom valamivel nagyobb mint az előző volt, Brac-szigeti kőből építették. A templom főoltárán egy monumentális feszület látható, mely 1786-ban készült. A gyönyörű megmunkálású reneszánsz feszület az egyik legszebbje a Horvátországban találhatóaknak. A főoltártól balra látható mellékoltár a „Rózsafűzéres Szűzanya” nevet viseli, akárcsak az oltárkép amely Andrea Michieli munkája a XVII. századból. A főoltár jobb oldalán „Szent Péter, a mártír” oltára áll. További mellékoltárok a „Szent Domokos” és a „Ferrara-i Szent Vince” oltárok a XIX. és a XX. századokból.
Az elmúlt években a kolostor nyugati szárnyának földszintjét múzeumnak rendezték be, ahol értékes kiállítási tárgyak tekinthetőek meg. A legértékesebb festmény Tintoretto (1518-1594) munkája a „Krisztus gyászolása”. Ezen felül megtekinthetjük az ifjabb Palma három festményét valamint egy 1703-ban készült feszületet. A műalkotásokon kívül számos kézirat látható melyek a XV. századból származnak, valamint sok más értékes könyv, dokumentum, pénzérme és eucharisztikus (mise) ruházat. A múzeum régészeti kollekciójában, Horvátország legrégebbi dokumentumaiból nyílt kiállítás.
A kolostor könyvtárának gyűjteményét már nagyrészt kiválogatták és katalogizálták. A munka során találtak 6 kéziratot és azoknak több száz másolatát (ősnyomatokat). Ezen felül számos régi könyv is található itt, melyek 1860 előtt íródtak. A könyvtárban 12250 kötet található a teológia, a filozófia, a spirituális élet és az irodalom tárgykörében. Köszönhetően két jogász doktor hagyatékának, a könyvtár jogi vonatkozású kötetekkel is gazdagodott.
A kolostor időnként vendégeket is fogad, mindazokat akik kedvelik a kolostor és a környék csendjét, valamint azt a hangulatot, melyet az ősi kolostor áraszt. A vendégek számára 11 szoba van berendezve, melyekben összesen 16 fekvőhely van elhelyezve. A szobákhoz tusoló és mellékhelyiség is tartozik. A vendégek nagyobb része néprajzot, latint tanuló egyetemistákból és lelki gyakorlatra érkező papnövendékekből és másokból áll.
Stari Grad síkságán egy kis kápolna áll, a Szűzanya kápolnája (Kapela Gospojica), a Dol-ba vezető út mentén pedig a Szent Heléna (Sv. Jelena) kápolnát találjuk.
A világi építészet remekművei közül érdemes megtekinteni az 1887-ben épült klasszicista stílusú Šime Ljubića házat és mauzóleumot, valamint az öreg malmot (Mlin na vjetar) a kikötő déli oldalán.
Rendezvények
A nyári hónapokban számos kulturális- és sporteseményt rendeznek a szigeten. A „Stari Grad-i Nyár” folyamán számos koncert, előadás és showműsor kerül megrendezésre. Július és augusztus folyamán Stari Grad ad otthont a „Nemzetközi Nyári Zeneiskolának”. Szeptember első vasárnapján úszók gyülekeznek a Pharos-i Maratonra, hogy elhódítsák a nemzetközi Horvátország kupát hosszú távú úszásban.
Stari Grad strandjai
Stari Grad-ban és közelében számos csendes kis öblöt és kiépített strandot találhatunk, melyek között mindenki megtalálja a számára leginkább megfelelőt. Érdemes szót ejtenünk néhány ismert strandolóhelyről, mint amilyen a Lanterna. Ez Stari Grad városi strandja, mindössze 800 méterre a város központjától. A tenger partja kavicsos, de vannak lebetonozott szakaszok is.
A homokos strandok kedvelői választhatják a Maslina-öblöt, mely a kompkikötőtől nem messze található.
Akárcsak Lanterna, a Banj-strand is nagyon közel van a városhoz, mindössze 500 méterre, itt is kavicsos és betonos partszakaszokon sütkérezhetünk, vagy fürödhetünk.
A szállodacentrum előtt, a parton is van egy strand, mely nagyrészt betonlapokkal van borítva, de van kavicsos partszakasza is.
A Kabal-félszigeten, a Stari Grad-i öböl mellett több strand is található melyeket vagy apró kavics borít, vagy nagy, lapos tetejű sziklák, melyeken nagyon kényelmesen lehet napozni. Ezek a strandok a Paklena, Zavala, Baba és a Žukova.
Stari Grad gasztronómiája
A természetes módon termesztetett zöldségfélék, a régi, házi receptek alapján készült borok, szeszes italok, valamint a frissen fogott halak vagy rákfélék jellegzetes íze és zamata az, ami meghatározza a Hvar-szigeti ételek és italok ízvilágát. Nincs ez másként Stari Grad-ban sem.
Az ételek alapanyagait általában főzéssel készítik elő, így azok könnyűek, míg fűszerként házilag készült olíva olajat és illatos füveket használnak, mint például a majoránna, vagy az aprított petrezselyem. Stari Grad éttermeit olyan hozzáértő vendéglátósok vezetik, akik értékelik a kiváló ételeket és jól ismerik a vendégekkel való kimagasló bánásmód minden szabályát. Így, a városba látogató turista minden bizonnyal megtalálja az ízlésének megfelelő éttermet, és menüsort, kezdve a nemzetközi konyha remekeivel, és a jellegzetes dalmát konyha fogásaival zárva a sort.
Érdemes megemlíteni az olíva olajos kecskesajtot, a vad káposztát, vagy a különleges desszertet a Rožada-t, amely egy pudingféleség tejből és tojásból. A jellegzetes „Hvar-i módon” elkészített specialitások közül az egyik legkiemelkedőbb a Gerada nevű haltál, melyen számos halfaj megtalálható, főt burgonyás körettel.
Stari Grad Dalmácia egyik legrégebbi bortermő vidéke. A szőlő és a bor szeretetét, termesztésének titkait még az ókori görögök honosították meg a szigeten, a rómaiak pedig tovább tökéletesítették Dionüszosz hagyományát.
Nem csoda, hogy Stari Grad és egész Dalmácia gazdaságát, irodalmát, művészetét és politikáját is évszázadokon át befolyásolta a szőlő- és bortermelés hagyománya. Ennek a hagyománynak a magas szintű műveléséhez a sziget klímája tökéletes, hiszen a szőlő érleléséhez sok napsütésre van szükség, valamint kiváló termőtalajra, mint a mészkő-homok és a terra-rossa. A Második Világháború után, már modern technikát is alkalmaznak a bor előállításához, ám ez mit sem változtatott az itteni borok élvezeti értékén.
Stari Grad jellegzetes borfajtája a „Bogdanusa”, melyet az azonos nevű szőlőfajtából készítenek. Ez a szőlőfajta csak Stari Grad és Jelsa környékén él meg. Pontos eredete ismeretlen, hiszen már az időszámításunk előtti időkben is termesztették. Ezt a bort hagyományosan a vallásos ünnepek alkalmával szolgálják fel, valószínűleg innen ered az elnevezése is.
Szálláslehetőségek
Ismert turisztikai központ lévén, Stari Gradban számos szállás lehetőség közül választhatunk. Az egyik ismert szálloda a három csillagos „Hotel Arkada”. A szállodát a tenger partján találjuk, van tengervizes úszómedencéje, fitness stúdiója, tenisz pályája és motorcsónak is bérelhető.
Aki családiasabb környezetben szeretne nyaralni, választhatja a számos panzió vagy magánszállás egyikét. Ezek közül, magas fokú kényelmet biztosít a „Trim” apartmantelep. Ez egy kis, három csillagos kényelmet biztosító szálláshely, ahol magunk urai lehetünk, hiszen rendelkezésre áll egy nappali és konyha is. Akár házi kedvencünket is magunkkal vihetjük.
Videók
[…] újonnan épített városrész neve lett Hvar, míg a régi görögök által alapított város a Stari Grad nevet kapta, amely “óvárost” jelent. Hvar, idővel az autonóm régió […]