Hum

2001-ben Hum városa bekerült a Guinness Rekordok könyvébe mint a világ legkisebb városa, ugyanis akkor mindössze 6 állandó lakosa volt. Manapság sincs túlnépesedve, hiszen csak 18 lakosa van. A várost az Isztriai-félsziget belsejében találjuk, a Mirna-folyó völgyében, 14 km-re Buzet-től.

A városban való tájékozódáshoz nem kell térkép, hiszen alig pár száz méter hosszú, három párhuzamos és két keresztutcából áll, valamint egy trapéz formájú térből. Itt áll a városkapu is. Hum-ban mindent megőriztek eredeti formában a középkortól kezdődően. A szóbeszéd szerint azért ilyen kicsi a város, mert, a környező települések hamarabb épültek fel mint Hum, így nem maradt elég kő az építkezéshez.

Történelmi visszatekintés

Hum jelenlegi formáját a Középkorban, a XI. században nyerte el. Az első írásos dokumentum Holm néven említi a várost 1102-ben. Egy régi erőd romjaira épült újabb erődítmény köré épültek az első házak. Később a Középkorban megerősített városként említik. A XI. században Hum is, akárcsak Isztria legnagyobb része a frankok fennhatósága alatt állt. I. Ulrich megerősítette a birodalma határán álló várakat, így Humot is. Utóda II. Ulrich a várost átadta az Aquilea-i Pátriákának, adománylevelében „castrum Cholm” néven említi a várost, az óhorvát „Hlm” elnevezés alapján. Egészen a XVII. századig a várost csak „castrum”-ként említik, amely latin nyelven várat, erődöt jelent.

Az egyetlen ház, amely a városfalon kívül épült 1892-ből származik. A korai középkor óta, a város kiterjedése semmit sem változott. Hum legújabb épületeit a XVI. században építették a Velencei uralom alatt, ekkor a város jelentősége megnőtt, adminisztratív, kulturális és kereskedelmi központ volt, de megtartotta eredeti védelmi funkcióját is. A XVI. és XVII. század folyamán jelentős fejlesztésekre került sor: a városfalakat megerősítették, felépítettetek két új tornyot és dupla városkaput. Felépült a városháza és más adminisztratív valamint közösségi célt szolgáló épületek. Ekkor épült fel az új templom a régi román stílusú helyén. A XVI. századig a városnak 240 lakosa volt, a XX. század elején már 400, 1970 táján pedig már csak 10.

A középkorban Hum városa a közeli Roč városával együtt fontos glagolita központ volt.

Látványosságok

A városba látogató turista első pillanatban az hiheti, hogy egy középkori film díszletei közé lépett, pedig amit lát az maga a történelmi valóság. Hum-ban minden megmaradt a középkorból, ezeken alig változtattak és megőrizték eredeti állapotukban. Új épület nemigen van a városban.

A város falait a középkorban építették, amint már említettük a történelmi visszatekintésben is. Az őrtornyot 1552-ben építették.

Egyik oldalon a várost a védőfal és bástyák rendszere védi, a másik oldalon pedig a házak külső falai.

Egykor a kis városnak három kapuja is volt, mára már csak egy városkapu áll, a főkapu. A városkapu a XVI. században épült, a kapuszárnyakon 12 medalion látható, akár egy naptár. Minden medalion az Isztriai parasztság egy-egy jellegzetes tevékenységét örökíti meg. A masszív kapuszárnyak bronzból készültek, kőoszlopokra vannak felfüggesztve. A hatalmas kopogtatókon üdvözlő felirat olvasható. Az átjáró kőtábláin glagolita feliratok olvashatóak.

A város egyik fő látványossága a Szent Jeromos templom. A legrégebbi és a leghíresebb freskók a kis Szent Jeromos templomban láthatóak Hum temetőjében. Ezek a freskók a XII. század második feléből származnak és ritka példányait képezik a Isztriai freskófestészetnek. Az „Angyali üdvözlet” néhány részlete még látható a boltíven, a déli falon pedig Krisztus életét megjelenítő freskósorozat volt látható, mára már csak egy részlet maradt meg. Az északi falon több részlete maradt fenn a Passiónak: az Utolsó vacsora, Júdás csókja, Keresztre feszítés, Levétel a keresztről és a Temetés. Az északi fal alsó felén részletek maradtak fenn Szent Lőrinc mártíromságáról. Bár a freskók készítőjének a személye nem ismert, de művei komoly szaktudásról tesznek tanúbizonyságot a freskófestés területén, freskói általában román stílusban készültek, de erős bizánci behatással. A festett falakon számos glagolita felirat olvasható.

A templomban egyházi kegytárgyak komoly gyűjteménye található, mint például kései gótikus kelyhek és szentségtartók, valamint egyéb kegytárgyak. Ez nem meglepő, hiszen Hum egy időben az Aquileai Pátriáka székhelye volt.

A templom festett falain körülbelül 40 glagolita nyelvű graffiti (falfirka) olvasható. Nagy részük a XII-XVII században került oda. A legrégebbi egyértelműen XII. századi. Egy vörös körre írták az apszis jobb oldalán: „Martinnak a Kovácsnak mind a 30”. Azt nem lehet tudni, melyik volt az a Hum-i glagolita szerzetes aki a számokat felírta a falra.

A XI. század óta Hum az egyik legjelentősebb glagolita központ volt, itt még a XX. század elején is használták a glagolita írásmódot, többek között emléktáblákon.

A glagolita írásosságnak állít emléket a 7 km hosszú Aleja glagoljašán” (Glagolita sétány). A sétány alapötlete Zvane Črnja-tól származik és prof. dr. Josip Bratulić, valamint Želimir Janeš szobrász közreműködésével jött létre. A sétány egyik vége a Roč-domb lábánál kezdődik: az első szobor a Čakaviai Parlament Pillére (Horvát Parlament „Ča” nyelvjárásban, amely jellemző a horvát szigetvilágra, bár csak a horvátok 12 százaléka beszéli, ellentétben az irodalmi és szárazföldi „što” nyelvjárással). Az emlékmű a glagolita „S” betűt formázza, amellyel a szláv ábécé kezdődik. Az első emlékművet további 10 követi sorban: Cirill és Metód Asztala, Ohridi Kliment Széke, Nin-i Gergely Kilátója, Glagolita Kőtár, Horvát Lucidar Gégéje, Az Isztriai Föld Határfelmérésének a Gradiense, A Horvát Protestánsok és Ősök Fala, Juri Diakónus Pihenőhelye, valamint Az Ellenállás és a Szabadság Emlékműve. A sétány a Hum-i kapunál ér véget. Minden egyes emlékmű a glagolita ábécé egyik betűjét jeleníti meg.

Rendezvények, gasztronómia

Minden év júniusában ünneplik meg hagyományosan a város napját, a Hum-i Napokat. Az ünnepség a városkapu megnyitásával kezdődik ünnepélyes keretek között. A fesztivál népzenei énekes és táncos mulatsággal kezdődik. Ekkor választják meg a város új polgármesterét, a zsupánt is.

A városban egyetlen vendéglő található, ahol megkóstolhatjuk a helyi ételeket és a méltán híres Isztria-i borokat.

A városkában van két kis bolt is, itt szuvenírként helyi italokat vásárolhatunk – pálinkákat, borokat, illetve mézet és lekvárokat. Mindezeket díszcsomagolásban is kérhetjük.

Csak a Humska Konoba-ban lehet megkóstolni a helyi brandy különlegességet, amely szőlőből, fehér fagyöngyből és még négy különböző gyógynövényből készül. Ennek a különleges italnak a neve Biska. A recept több mint 2000 éves. Ez a recept az egykori Druidák és kelták hagyatéka, akik akkoriban a vidéket lakták. A fehér fagyöngy (viscum album) az ősi kelták egyik kultikus növénye volt. A Biska híres gyógyhatásáról, kiemelkedő eredménnyel kezelhető általa az érelmeszesedés, illetve stabilizálja a magas és alacsony vérnyomást. Jelenleg csak a Humska Konoba beavatottai ismerik a receptet, melyet egy Hum-i szerzetestől, Josip Vidou-tól, a híres gyógynövény szakértőtől kaptak.

Videók

Hum
Isztria

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét