A Šolta-szigetet Közép-Dalmáciában találjuk, a dalmát szigetvilágban, a Brac-szigettől nyugatra és Split-től délre. A sziget lakossága hozzávetőlegesen 1500 fő, akik nagyrészt a sziget nagyobb nyolc településén élnek.
A sziget gazdasága a szőlő-, gyümölcs- és olívatermesztésre, valamint a halászatra és a turizmusra alapul. A főbb településeinek a fele a sziget belső területein fekszenek, ezek Grohote, Gornje Selo, Srednje Selo és Donje Selo. A halászati tevékenység leginkább Maslinica öblében zajlik, amely csak az észak-nyugati szélnek van kitéve, így biztonságos kikötő a kisebb hajók számára. A szigeti turizmus főbb központjai Rogač és Nečujam.
A Šolta-sziget természeti szépségei jól ismert embereket is idevonzottak és megihlettek. Közöttük van Marko Marulic a horvát irodalom atyja, aki híres regényének a „Judita”-nak egyes részeit itt írta a Šolta-szigeten. 1555-ben egy másik nagy horvát költő Petar Hektorovic is megénekelte a sziget szépségeit. Költeményében egy Nečujam-i horgásztúrát beszél el.
A szigeten az iparosodás hiányának és a turizmusnak köszönhetően a természeti szépségek érintetlenül fennmaradtak, akárcsak az emberek hagyományos életmódja. A nappal együtt a munka is elkezdődik. A halászok kimennek a tengerre és mire felébredünk, már mindenütt friss hal vár, valamint frissen sült házi kenyér.
A sziget elhelyezkedése
Ha rápillantunk Horvátország térképén a Közép-Dalmáciai szigetvilágra, a Brač-szigettől nyugatra találjuk a nem túl nagy, de annál fejlettebb Šolta-szigetet. A sziget az Adriai-tenger középső részén található a keleti partszakasz mellett, 360 km-re a Marunska lagúnától, amely az Adriai-tenger legkeskenyebb része, míg az Otrato tengerszorostól 390 km-re. Ez utóbbi a „kapu” az Adriai- és a Földközi-tenger között. Északon a szigetet a Split-i csatorna választja el a szárazföldtől, keleten a Split-i tengerszoros a Brač-szigettől, nyugaton a Drvenik Veli szigettől a 3,5 km széles Šolta-csatorna, míg délen a Vis-szigetet és dél-keleten a Hvar-szigetet találjuk.
A Šolta-sziget partszakaszának hossza 73,1 km. A legnagyobb hosszúsága 19 km, valamint a legnagyobb szélessége a Rata-félszigetnél Nečujam keleti részén 4,9 km.
A sziget teljes alapterülete 57,886 négyzetkilométer, ha hozzászámoljuk a Maslinica-öböl kis szigeteinek alapterületeit is, akkor 58,875 négyzetkilométer. Az említett kis szigetek a Polebrnjak, a Saskinja, a Balkun, a Kamik, a Šarac, a Grmej és a Stipanska.
A Šolta-sziget a horvát szigetvilág 13. legnagyobb szigete, ezzel a dalmát szigetvilág közepes területű szigetei közé tartozik. A Šolta-szigetnél nagyobb szigetek a Krk, a Cres, a Brač, a Hvar, a Pag, a Korcula, a Dugi Otok, a Mljet, a Rab, a Vis, a Losinj és a Pasman, nála pedig kisebbek a közeli Čiovo és Drvenik Veli szigetek.
A Šolta-sziget domborzata és geológiája
A szigetet alkotó kőzetek leginkább üledékesek, valamint különféle, krétakori mészkövek. Néhány helyen dolomitot is találunk. A tengerfenéki üledék valamikor a Krétakor táján emelkedett ki a tengerből és a Harmadkorban gyűrődött fel, akárcsak a Közép-Dalmáciai szigetek és a Dinári Alpok. A szigeten két törésvonal is látható, amelyek mentén a kőzet mozgott, ezek a törésvonalak befolyásolták a sziget mai kinézetét is.
A sziget domborzatát tanulmányozva láthatjuk, hogy az leginkább hegyvidék. A sziget keleti felén találjuk a legmagasabb csúcsot, a 237 méter magas Vela Straža-t, míg a nyugati felén a másik csúcsot, amely 208 méteres magasságú, érdekes módon ezt is Vela Straža-nak hívják. A sziget közepén egy 15 négyzetkilométeres síkságot találunk. Régen a Pleisztocén korban a sziget a szárazföld része volt, 25 ezer évvel ezelőtt a tenger szintje a jelenleginél 96 méterrel volt alacsonyabban. 10 ezer évvel ezelőtt, a Holocén korban már csak 31 méterrel volt alacsonyabban a tenger szintje a jelenleginél, ekkoriban a sziget még félsziget volt, egy földnyelv kötötte össze a Brač-szigettel.
Az utóbbi 2000 évben a tenger szintje tovább emelkedett, mindössze 1,7 méterrel volt alacsonyabban mint a jelenlegi. Erre bizonyítékkal szolgálnak az ősi mészégető helyek, amelyek eredetileg a tengerparttól távol estek, manapság pedig szinte a tenger partján találhatóak.
A tenger szintjének emelkedése a legutóbbi Pleisztocén jégkorszak végén kezdődött (a Würm-korban). A számítások azt mutatják, hogy a tengerszint emelkedése az elkövetkező 1900-2000 éveben is folyatódni fog, így a tenger szintje 1-1,2 méterrel lesz magasabban, mint a jelenlegi.
A Šolta-sziget partjai leginkább meredekek, főleg a nyílt tenger felőli oldalon. A partvonal erősen szaggatott, számos öböl tagolja, amelyeket a tengervíz oldott ki ott, ahol a sokkal puhább mészkővel találkozott. A sziget északi felén találjuk a nagyobb öblöket, ezek közül a legnagyobb a Šolta-öböl, amely 1,8 km hosszú és 1,2 km széles, valamint a Rogač, a Stomorska, a Donja Krušica és a Gornja Krušica. A Šolta-sziget déli felén a nagyobb öblök a Tatinja, a Senjska, a Stračinska, a Livka és a Poganica. A sziget nyugati partvonala a leginkább cakkozott. Itt találjuk a Šešula, a Maslinica és a Sikova öblöket.
A sziget éghajlata
A Kelet-Adriai európai földközi térséghez tartozik Horvátország partszakaszának a legnagyobb része, Dél-Isztriától és a Kvarner-szigetektől egészen Albániáig. Természetesen a Šolta-sziget is ennek a régiónak a része, így a klímája is erre jellemző. A nyarak itt nagyon melegek és általában szárazak, csapadék nem hull. A telek ezzel szemben hidegek és esősek, sűrűn fúj a déli Sirokkó és az északi Bóra. A Šolta-sziget nyaraira jellemző a magas hőmérséklet, akár a 30 fok fölötti is, a tenger vize pedig szintén meleg, 21-22 fokos. Július táján a hőmérséklet árnyékban is eléri a 30 fokot, majd az elkövetkező hónapokban fokozatosan csökken, így november, december táján már csak 15 fok. A leghidegebb januárban van, ekkor 10 fokot mérhetünk, de ennél kevesebbet általában nem. A szigeten éves szinten az átlaghőmérséklet 16 Celsius fok, így a turista szezonban nagyon kellemes időre számíthatunk.
Az egész Adriai térség uralkodó szelei a Jugó (vagy Sirokkó), a Bóra és a Misztrál. Ez utóbbi jellemzően nyáron fúj észak-nyugati irányból, rendszerint egész nap. A Bóra száraz és meleg erős szél, amely Split irányából fúj. A sziget Rogač-tól nyugatra eső partszakasza általában lakatlan, hiszen ez van leginkább kitéve a Bórának. Ez a szél annyira erős, hogy télen 4-6 napra még a Split-i kompjáratoknál is problémákat okoz. A Sirokkó leginkább a sziget déli felét ostromolja, bár ez a rész erősen sziklás, így egyébként is lakhatatlan. A Sirokkó sok esetben hoz magával esőt, és hatalmas hullámokat kavar a tengeren.
Flóra és fauna
Šolta, akárcsak a dalmát szigetek nagy része nagy gazdag vegetációval rendelkezik, amely vonzza a helyi és külföldi botanikusokat. Számos kutató dolgozott a szigeten, sokan a saját költségükön. Kutatási eredményeiket azonban közkincsé tették, de még ezzel együtt sincs teljesen lajstromba véve az összes növényfaj a szigeten.
A szigetet nagyrészt magyaltölgy erdők borítják, bár az emberi tevékenység miatt a kiterjedésük lecsökkent. Helyüket örökzöld aljnövényzet, bokrok és sziklás legelők vették át. Ez utóbbiak hozzásegítették a sziget lakosait a gazdasági fejlődéshez, hiszen a legelők nagyon alkalmasak az állattenyésztésre, bár manapság leginkább aggófű, eszpartófű, zsálya és más növények nőtték be. A gazos területek viszonylag kismértékben fordulnak elő. A sziget déli részén a partokat meredek, éles sziklák övezik, kitéve az erős szeleknek. Vegetációt itt is találunk, különböző füveket, valamint dubrovniki búzavirágot.
Az eddig összegyűjtött kutatási adatok szerint, a szigeten 299 növényfajt regisztráltak. Az örökzöld növények itt az év 10 hónapjában virágzanak, mellettük számos más aromás növény, mindezek a természet felbecsülhetetlen értékei, amelyek hozzásegítették a sziget méhészeit, hogy Európa leghíresebb rozmaringmézét termeljék, amely már az 1877-es Párizsi Világkiállításon érmet kapott.
A Šolta-sziget faunája nem kevésbé gazdag és sokszínű mint a növényvilága. Itt például 17 olyan madárfajt regisztráltak amelyek a közeli Brac-szigeten sem találhatóak meg. A sziget állatvilága 33 család, 105 fajából áll. A Šolta-sziget legjellemzőbb madárfaja, egyben a sziget szimbolikus állata is egyben. Ez a füleskuvik (lat. Otus scops), horvát nevén „cuvitar”. A bagolyfaj rovarokkal táplálkozik és a szigeten fészkel. A füleskuvikon kívül nagyon sok fácánt is láthatunk a szigeten, bár a mezőgazdászok nem nagyon örülnek a társaságuknak, mert megdézsmálják a kultúrnövényeket.
A Šolta-sziget az egyetlen hely Horvátországban ahol a szavannasas (lat. Aquila rapax) él.
Ha az erdők közelében autózunk, sok esetben ugorhatnak autónk elé a mezei nyulak. A vadászok is előszeretettel vadásznak rájuk, ugyanis húsuk különleges csemege.
A sziget vízi világának gazdagsága önmagában is egyedülálló, köszönhetően a kristálytiszta tengervíznek. Ezt már az ókori rómaiak is tudták, hiszen Diocletianus császár saját halgazdaságot létesített itt Nečujam-ban. A sziget körüli vizekben számos hal- és rákfaj és más vízi élőlény él, közöttük olyan ritka, védett fajok is mint a mediterrán barátfóka (lat. Monachus monachus) amely csak olyan helyeket látogat meg ahol a víz nagyon tiszta. Ha szerencsénk van, a Šolta-sziget partjainál találkozhatunk a világ legnemesebb vízi élőlényeivel, a delfinekkel.
A sziget elnevezésének története
A történelem viharai elmosták a sziget elnevezésének valós történetét, ezért számos feltételezés látott napvilágot a sziget nevének eredetével kapcsolatban.
Az egyik legvalószínűbb feltételezés Miro A. Mihovilovic professzor nevéhez köthető. Szerinte a napjainkban használatos elnevezés görög eredetű, az „olyntha” szóból ered, ami „éretlen fügét” jelent. Ekkoriban a sziget teljes megnevezése görögül a „Nesos Olynthia” volt. Az évszázadok folyamán az elnevezés első szótagját elhagyták, az eredeti forma pedig feledésbe merült, így alakult át a „Solynthia” névvé. A görög nyelvben az „y”-t (üpszilon) „u”-nak ejtik, így a fonetikus római írásformában „Soluta”-vá alakult, miután a rómaiak elfoglalták ezt a szigetet is. Ekkor nem csak a név kiejtése változott meg, de a jelentése is, így latinul már „határok nélkülit” jelentett, tehát szigetet amely el van választva a szárazföldtől. A Velencei Köztársaság uralmával az elnevezést regisztrálták, ám az akkoriban használatos latin írásformában nem „u”-val írták hanem „v”-vel (Solvta), viszont ha a „v”-t nem „u”-nak olvassák, akkor elveszíti a hangsúlyosságát, így később elhagyták, „Solta”-vá alakult. Ezzel a hangsúly az első szótagra tevődött át. Az olasz befolyás hatására a szó eleji „s” betűt a horvátok puhábban ejtik, így az írásmódja is megváltozott „Šolta”-ra. Ebben az írásmódban találkozunk vele 1679-ben a parókia dokumentumaiban, de a XIV. századi Split-i Statútumban is.
A szigetnek volt egy kevéssé ismert elnevezése is, mégpedig a „Sulet”. A név egészen a II. századig vezethető vissza, a horvát néptörzs Dalmáciába való érkezéséig. Ők a sziget elnevezését az őslakosoktól hallották mint „Solenta”, „Solentia” vagy „Soluta”. Mivel az elnevezés szóbeszéd alapján terjedt, a horvátok között „Sulet”-ként maradt fenn.
A jelenlegi „Šolta” elnevezés elterjedése az Osztrák-Magyar hajósoknak is köszönhető, akik a XIX. században térképeiken jobbára olasz helyneveket használtak, így a „Sulet” név eltűnt a térképekről, helyét pedig a jelenlegi elnevezés vette át.
Érdekes megemlíteni, hogy a sziget iskoláiban a tanulók mind a mai napig tanulnak a sziget régi elnevezéséről a „Sulet” helynévről, sőt a sziget lakosai között is elég sűrűn találunk „Sule” vezetéknevet.
Érdekességek
A helyi turisztikai közösség minden nyári szezonban megrendezi a legszebben díszített és rendezett apartman, kerület és falu versenyét. A verseny fő célja, hogy elősegítsék és bátorítsák a tulajdonosokat és a közösségeket, hiszen a győztesek oklevelet kapnak, amelyet kifüggesztenek, hogy a turisták is láthassák.
A legenda szerint, a Senj-i öböl fölött álló domb tetején állt az illír királynő Teuta kastélya. Ennek alapján a halászok, minden egyes fogásukból egy-egy halat a négy égtáj irányába eldobtak, amellyel Teuta királynőnek mutattak be áldozatot, hogy a következő halászatok alkalmával jó fogásuk legyen.
Régen a görög, itáliai és spanyol halászok, akik az Adriai-tengeren kelet felé hajóztak, meg-megálltak a Šolta-sziget partjainál és kiszedték a halakat a halászhálókból és a halcsapdákból. Az üres hálókba és halcsapdákba, a halak helyére bőrzacskókba kötött pénzérméket tettek és visszaeresztették a tengerbe.
A „Velo Misto”-i filmesek Šolta utcáin, házaiban, tornyaiban és udvaraiban forgattak, hogy hitelesen adják vissza az egykori Split hangulatát. Az „Olaszország bukása” („Pad Italije”) című filmet 1981 teljes egészében itt forgatták.
Dalmácia francia megszállásának idején a Šolta-i méz különleges bizonyítványt kapott, mint a legjobb méz, nem csak a régióban de egész Európában is. A nemzetközi kiállításokon Tetschen-ben, Pozsonyban, Stájerországban és Párizsban a Šolta-i méz sokszor nyert érmeket. A leghíresebb mézet a vadon termő rozmaring adja.
Gornje Selo temetőjében egy furcsa sírkövet találunk, amelyen mindössze ennyit olvashatunk: „Az utazóknak”. Ezt a sírkövet mindazoknak az ismeretlen utazóknak az emlékére helyeztek él, akik a szigeten haltak meg.
A szigeti lakosok számára a legmegbízhatóbb szállítási mód a szamarak (horvátul „tovar”) használata. Bár a helyiek szerint a szamár a sziget legmakacsabb és leglustább állata, mégis jó szolgálatot tesz a sziget girbe-gurba, meredek útjain. Az ókori rómaiak a szamarak segítségével építették az utakat. Ők engedték a szamarakat elől menni, kiindulva abból, hogy a szamár annyira lusta, hogy biztosan a legrövidebb és legkönnyebb utat választja.
Egykor, a magas rangú velencei tisztek, büszkeségből mindig az út közepén haladtak, míg a közemberek csak az út szélén. Ez a szép, kövezett városi utakon nagyon kellemes volt, azonban a Šolta-sziget rossz minőségű vidéki útjain nagyon fárasztó volt az út közepén haladni. A közemberek sokszor gúnyolódtak a tiszteken, akik nem tudták, hogy a földutak szélén sokkal kényelmesebb haladni, mert azt a szekerek kerekei jól elsimítják, míg az utak közepe köves és gazos.
Solta-sziget települései
Nečujam
Nečujam a sziget legfiatalabb települése. Eleinte csak nyaralók sokasága volt, és tervezték egy szálloda építését is. Ez a település a sziget egyik legnagyobb települése, egy sor gyönyörű öböl közelében. Nečujam a szigeti turizmus központja. A településen számos apartman áll a turisták rendelkezésére, ezek a legkülönbözőbb igényeket is kielégítik. Számos közülük már évtizedek óta működik.
Nečujam öblei (Piškera, Maslinica, Podkamenica, Šumpljivina és Tiha) hatalmas potenciállal rendelkeznek a tengeri- és az egynapos turizmus tekintetében. Ismert tény, hogy az első látogatók, akik élvezhették Nečujam szépségeit Marko Marulić a horvát irodalom atyja, valamint Petar Hektorović költő és író voltak.
Már Diocletianus császár idejében is híres volt a sziget a tiszta tengervízről, nem véletlenül hozta létre a császár Nečujam-ban a saját haltenyészetét. Ennek a helynek a neve abban az időben „Vallis surda” volt, amely latinul „Siket öblöt” jelent. A Nečujam-i öböl a sziget legnagyobb öble, ezért a hang elvész benne, innen a latin elnevezése. A latin elnevezés oka napjainkban is megfigyelhető. Ha éjszaka közelítünk a partokhoz vízi járművön, a hangos, helyi disco klub hangzavarát csak akkor halljuk meg, amikor a part közvetlen közelébe érünk.
A jelenlegi település körzetében számos nyoma megtalálható az ókori emberi jelenlétnek. A Piskera öbölben egy római kori farmépület maradványait találták, míg a környékén sírokat, néhány agyagtárgyat és pénzérmét is találtak. A tengervíz alatt még láthatóak az egykori haltenyészet építményeinek falai.
Napjainkban Nečujam modern turista település, a turista szezonban naponta többször is van hajójárat Split-be. A kompok kétszer egy héten kötnek ki a szigeten, míg a sziget többi részét vízitaxival és autóbusszal érhetjük el.
A sziget legnagyobb strandja Nečujam-ban található. A strandot mesterségesen alakították kavicsossá, ugyanis a kutatások alapján az apró kavicsokon a legkényelmesebb a pihenés. A strandot folyamatosan karbantartják és tisztítják, van tusoló, két beach bár, gyorsétterem, bérelhetünk csónakot, teniszpályát vagy ping-pong asztalt.
Stomorska
Stomorska a legrégebbi part menti települése a szigetnek, eredete a XVII. századig vezethető vissza. A település mellett két szentély is áll, a Szűz Mária szentély és a Fenyvesek Szűzanyja (Gospe od Bori) szentély.
A településen számos kiváló hajós élt és él a mai napig, akik jelenleg tulajdonosai egy nagy, manapság már csak turisztikai célokat szolgáló vitorlás flottának. Egykor ilyen vitorlások járták az Adriai-tengert, bort és citrusokat szállítottak. Nečujam mellett, Stomorska rendelkezik a legnagyobb turisztikai potenciállal a szigeten, számos kávézó, taverna, apartman és autós kemping is várja itt a turistákat.
A település elhelyezkedése nagyon vonzó a közeli hegy lejtőjén. Stomorska jól ismert a nyári halász fesztiválok miatt is.
A közeli nagyvárossal, Split-tel a kapcsolatot egy katamarán hajó biztosítja, amely a turista szezonban kétszer egy héten közlekedik. Ezen a településen találjuk a legtöbb kávézót a szigeten és nincs híján az éjszakai szórakozóhelyeknek sem. Válogathatunk a pizzeriák, tavernák és élő zenés szórakozó helyek között is.
Stomorska-ban számos halász él, így a halkínálat rendkívül széles, még egy halfarm is található a közelben. Itt ritkán fogott halféléket is kóstolhatunk, például a tengeri sügért.
A település közelében álló sziklák tövében kiváló úszóhelyek találhatóak, a lapos sziklákon pedig nyugalmas napozóhelyekre lelhetünk. A fő strand Stomorska központja mellett található, kaviccsal van borítva.
Stomorskában szinte minden szükséges szolgáltatást igénybe vehetünk, van szupermarket, éttermek, kávézók, tavernák, de teniszezhetünk és búvárkodhatunk is a helyi búvárklub közreműködésével.
Maslinica
Maslinica az egyetlen falu, amely a sziget nyugati felén fekszik, egy öböl partján. A településnek egy festői szépségű öble van, a déli felét fenyves övezi. A jól védett öblöt Sesul-öbölnek nevezik.
A település előtt hét kicsi szigetet találunk szétszórtan. A legnagyobbik szigeten, az V.-VII. században egy ókeresztény templomot és kolostort építettek, ennek a romjait mai napig láthatjuk.
Maslinicát 1703-ban alapította a Marchi nemesi család, mikor engedélyt kapott a velencei hatóságoktól egy tornyokkal védett kastély felépítésére, amely védműként is szolgált az akkoriban sűrűn előforduló kalóz támadásokkal szemben. Napjainkban a kastély a település leghíresebb és legvonzóbb éttermének ad otthont, a „Conte Alberti”-nek.
Maslinica nagyon vonzó azoknak a turistáknak akik a tökéletes nyugalmat keresik nappal és éjszaka egyaránt. Erre a településre nem jönnek kompok és hajók, viszont közút köti össze Rogač-al ahol kompkikötő is található.
Mivel Maslinica egy hagyományos falu, nem rendelkezik modern, turista csalogató kiépített stranddal, azonban a Tepli Bok öböl partján találhatunk egy kis strandot. A település közelében is számos kisebb öblöt találunk, ahol örvendhetünk a nyugalomnak és kedvünkre úszkálhatunk a tengerben.
Rogač
Rogač-ban van a sziget fő kikötője, ugyanakkor ismert turista település is. A településnek több kis öble is van, ezek a Banje, a Kasjun, a Zustova és mások.
Rogač-ba naponta érkezik komp és katamarán Split-ből, a sziget többi települése pedig autóbusszal és taxival érhető el közúton.
A település a Šolta-sziget legrégebbi települései közé tartozik. Akárcsak Grohote kikötője, a Rogač-i is közel van Split-hez, így mindig is lakott volt. Túl sok lakosa sosem volt, részint a kalózoktól való fenyegetettség miatt, részint pedig azért, mert távol esik a sziget termőterületeitől.
Ha visszamegyünk az időben a római korig, láthatjuk, hogy már ekkoriban volt itt település. A Banje-öböl déli felében egy római farmépület maradványait találjuk, az észak-nyugati felén pedig ókori falmaradványokat. A legérdekesebb épületmaradvány az a „villa rusticae”, amelynek fürdőszobája is volt.
Rogač strandját a Banje-öbölben találjuk, a strand neve is ugyanaz. Erre a strandra is jellemző az, ami az egész Šolta-szigetre, hogy gyakorlatilag minden tengerparti lapos szikla alkalmas napozóhely lehet, ezt ki is használják a turisták. Hasonló napozóhelyeket Rogač környékén is találhatunk.
Donje Selo
Ez a település egy jellegzetes mediterrán szigeti falu, amelynek lakosai leginkább a mezőgazdaságból élnek, de halászatból is, hiszen Maslinica kikötője viszonylag közel van.
Donje Selo környékén érintetlen természetet találunk, amely számos vadfaj otthona. Ez képezi a vadászturizmus alapját.
A település a Sridnje polje (mező) szélén fekszik, a sziget nyugati felébe vezető főútja mellet, amelyből egy régi út ágazik le a Donje Krusice-öböl irányába.
A Gradine nevű magaslaton egy ókori erőd maradványait találjuk. A négyszögletes építmény padlóján még látszanak a mozaik berakások. Az ókereszténység idejéből fennmaradt falmaradványok egykor a Sv. Jela templom falai voltak.
A jelenlegi falu a domb oldalában épült, utcái girbe-gurbák, nem követnek meghatározott irányt. A házak építészeti stílusa is nagyon hasonló.
Srednje Selo
A Solta-sziget nyugati részén terül el a jellegzetes vidéki mediterrán falu Srednje Selo. Ez egy ideális hely azok számára akik kedvelői a falusi turizmusnak. Az itteni emberek leginkább mezőgazdászok, de vannak akik a halászatból élnek.
A falu egy közeli domb északi lejtőjén terül el, ezáltal jól védett az északi széltől, a házak pedig déli irányba néznek, ezért világosak, a dél-nyugati Misztrál pedig jótékonyan hűsít a meleg nyári napokon.
Első alkalommal 1535-ben említik meg a települést az írott dokumentumok.
Gornje Selo
A település a sziget legmagasabb dombjának (130-170 méter magas) a lábánál épült. Régebben ez egy farmer falu volt, a helyi lakosok citrustermesztéssel foglalkoztak, manapság már leginkább halászattal és hajózással.
Gornje Selo-tól délre számos öblöt találunk. Ezek a Livka, a Travna, a Stračinska, a Grabova és a Senjska. Az öblök fontos szerepet játszanak a turizmus fejlődésében, hiszen fontos természeti kincsek.
Gornje Selo egy nagyon vonzó település, jellegzetes mediterrán építészettel. Nem messze a jelenlegi falu központjától találjuk Starine-t. Itt egy ókori, kéttornyú erőd romjait találjuk, valószínűleg ez lehetett a falu központja egykor.
A jelenlegi falu főútja a templomtól déli irányban vezet egészen a hegy csúcsáig. A temető mellett találjuk a sziget legmagasabb csúcsát, a 237 méter magas Vela straža-t. A hegycsúcson egy nagy feszület áll, amelyet még a Vis-csatornából is látni.
Grohote
Grohote a legrégebbi és egyben a legnagyobb települése a szigetnek. Immár 1811 óta közgazdasági és közigazgatási központja a régiónak. Egykor a település neve „Kalete” volt.
Grohote-ban van a postaközpont, mentőállomás helikopter leszálló pályával, tűzoltóság, rendőrség, iskola, piactér. A városháza mellett vadászház található és még egy olajfinomító is van a településen. Az itteni lakosok leginkább a mezőgazdálkodásból és halászatból élnek.
Grohote, akárcsak a Šolta-sziget maga, számos helyi születésű festőt is megihletett, mint például Eugen Buktenica, Dinko Sule vagy Marin Kalajzic.
Grohote-t a sziget közepén találjuk a Sridnje polje észak-keleti felén, ahol a sziget főútjai kereszteződnek a Gornje Selo-ba, Maslinica-ba és a Rogač-ba vezető utakkal.
A település legismertebb építménye a Szent István ókeresztény bazilika, amely nem csak plébániatemplom, de keresztelőtemplom is egyben. A templom keresztelőkútjánál az első illír-római lakosok vették fel a keresztséget az V.-VI. századokban.
Videók