Trpanj-t a Peljesac-félsziget északi partján találjuk, a Neretva-csatornánál, a Veli vrh (474 m) és a Viter (629 m) hegyek lábánál. A településnek városi rangja van, kikötőváros és 1997 óta adminisztratív központ is, emellett ismert turisztikai célpont a Peljesac-félsziget északi partján. A város egy régi római villa köré épült, a kikötője mellett pedig egy régi középkori erőd volt a Gradina, amely mára már csak rom. Trpanj lakosai már több száz éve a szardella halászatából élnek, melyeket a közeli öbölben halásznak le. Napjainkban a településen körülbelül 700 ember él, akiknek a jövedelmi forrása leginkább mezőgazdaságból és a turizmusból származik.
Trpanj történelme és nevének eredete
Trpanj nevének eredetére nem egy elmélet létezik. Az egyik elmélet szerint az elnevezés a horvát „trpjeti” igéből származik ami szenvedést jelent. A másik elmélet azt állítja, hogy a helységnévnek ógörög eredete van és sarlót jelent. Valószínűleg a város kikötőjét körülölelő sziklaalakzatokra utal. A harmadik elmélet szerint a település egy ókori, Trapano vagy Traponio nevű erődről kapta a nevét, amelynek a romjai még láthatóak a kikötőre néző dombon. Végül, az utolsó elmélet valószínűsíti, hogy a horvát „trp” szóból ered a település elnevezése, ami magyarul tengeri uborkát jelent.
Trpanj környéke már ősidők óta lakott terület. Ezt azok a régészeti leletek támasztják alá, amelyeket a kikötő mögött álló kis domb, a Gradina lejtőin találtak. Az ókori edény maradványok tanúbizonysága szerint, ezen a helyen városias berendezkedésű közösség élt. A történelem előtti emberi jelenlét nyomai a Szent Rókus (Sv. Roko)-dombon is fellelhetőek. Az akkori időkben az élet nem volt túl könnyű ebben a régióban, az északon lévő sivár sziklák és a délen található Miloševica-, Viter- és Prvač Dol-dombok közelsége miatt.
A római megszállás első nyomait 1922-ben fedezték fel első alkalommal. Ezek mozaikmaradványok voltak, amelyeket a Gradina-domb alatti parkban találtak. 1963-ban ezen a helyen egy római kori villa falainak a maradványaira bukkantak, valamint egy római oszlop alapjára, melyen i.sz. II.-III. századi feliratok olvashatóak. Amikor a rómaiak megérkeztek erre a vidékre, az illírekkel találták magukat szembe, akik a Gradina-domb lejtőin építették fel településüket. Jakov Lukarić dubrovniki történész szerint, a Trapano vagy Traponio-erődöt Julius Caesar seregei semmisítették meg. Trpanj régi lakosai ennek emlékére három tornyot emeltek, ezek lettek a város jelképei is. Más római emlékeket betemetett a Potok patak által szállított vastag hordalékréteg.
A VI. században Dalmácia a gótok fennhatósága alatt állt, ekkoriban a bizánci császár I. Justinianus egy sor erődítményt építtetett a partvonal mentén, többek között a Gradina-domb tetején, hogy visszaszerezhesse az ellenőrzést a betörő törzsektől és biztonságossá tegye a kereskedelmi útvonalakat. Abban az időben a Neretva-csatorna nagyon fontos tengeri kereskedelmi útvonal volt, amely még a sűrű határvonal változások ellenére is működött. A csatornán keresztül szállították a görögök Korinthoszba a füstölők készítéséhez használt tömjént, a rómaiak pedig ugyanerre szállították a bort. Később, a Neretva-i uralkodó úgynevezett „békeadót” (lat. tributum pacis) vetett ki a kereskedőhajókra, amelyet mindenki meg kellett fizessen, ha a régióban akart kereskedni.
Mihajlo Višević (910-930), az első Zahumlje-i és Pelješac-i uralkodó halála után a régió uralkodói sűrűn váltották egymást. Nagy Sámuel bolgár cárt (992-1018) a Pelješac-i trónon Duklja követte 1042-ben, őt pedig Raška 1148-ban. 1168-ban Zahumlje és Pelješac a Raška-i Stefan Nemanja (Szent Simeon) nagyzsupán fennhatósága alá került. Őt, testvére Miroslav űzte el, helyére Donát ortodox püspök érkezett Ston-ból. A katolikus lakosságot a Mljet-i bencés szerzetesek szolgálták.
1198-ban Zahunlje tartomány elismerte II. András királyunk fennhatóságát. Ezt követően a XIII. század végén a Bribir család veszi át az uralmat a horvát tartományok nagy része fölött. 1322-ben a Bribir-család eltűnik a politikai színtérről, őket a szerb Branivojevic testvérek váltották a trónon. Az ő uralkodásuknak a boszniai II István vet véget raguzai segítséggel, 1326-ban. A Raguzai (Dubrovnik-i) Köztársaság diplomáciai lépéseket tesz annak érdekében, hogy az újonnan megszerzett területeket nemzetközileg is a Köztársaság részeként ismerjék el. Ez 1333-ban sikerül is a szerb királyok Dušan és Stjepan II Kotromanić segítségével. A területek megőrzése érdekében Raguza szövetséget köt a horvát-magyar Nagy Lajos királlyal. Ettől kezdve az egész félsziget a Raguzai Köztársaság fennhatósága alatt marad egészen annak felbomlásáig.
A raguzai nemesek felosztották egymás között a földeket és olyan törvényt hoztak, miszerint csak annak lehetett földtulajdont szerezni aki raguzai polgár címmel rendelkezett, valamint csak az lakhatott és dolgozhatott az általuk ellenőrzött területeken aki raguzai jobbágy volt. Ennek eredményeképpen az összes helyi lakos jobbággyá vált. Ez a státusz kötelezettségekkel járt, de számos előjogot is biztosított a jobbágyoknak, mint például a jogot a hajózáshoz (a Raguzai Köztársaság kereskedőhajóin), jogot a tanuláshoz, kereskedelemhez és a vagyon felhalmozásához. Ellentétben a másik két helyi szuperhatalommal, a Velencei Köztársasággal és az Oszmán Birodalommal, a Raguza-i jobbágyok bármikor kérhették a nemeseik védelmét, amit meg is kaptak.
Azért, hogy jogot kaphassanak a lakhatásra, minden jobbágy családnak legalább egy férfi tagja kellett hogy legyen, aki betöltötte a 16-ik életévét. Ezen felül joga volt dolgozni a földeken, szállítania kellett az uralkodóját és annak javait a csónakján, ha az kérte, valamint teljesítenie kellett annak egyéb parancsait. Ezen felül, 90 napot kellett dolgoznia az uralkodó saját földjein, valamint évente be kellet szolgáltatnia egy juhot, 2 tyúkot, 2 csibét és 10 tojást, abban az esetben, ha a család rendelkezett állattartással. A jobbágyok leánygyermekeinek szolgálóként kellett a nemesi családoknál dolgozniuk, emellett átvitték a falvakba is a városi divatot. Trpanj-ban, de a Ragzuai Köztársaság területeinek nagy részén is, sokkal hamarabb megalapították az iskolákat mint másutt, hiszen a hajózási ismeretek elsajátításához elengedhetetlen volt az írástudás.
Az első testvériségek a XIII. században jöttek létre, nagyrészt vallásos alapon, míg a XV. századra félhivatalos státuszt is kaptak, mivel közösségi feladatokat is elláttak, mint például a kikötői díjak beszedése. A halászok testvériségének a védőszentje természetesen Szent Péter volt, akinek a Szentírás szerinti eredeti mestersége a halászat.
1343-ig Trpanj közigazgatásilag Orebic-hez tartozott, a Peljesac-félszigeti kormányzóság székhelye pedig Ston-ban volt. 1456-tól Trpanj közigazgatási központját Janinjába helyezték át, viszont Trpanj tengerparti település, Janinja pedig nem, ezért a kormányzó szívesebben tartózkodott Trpanj-ban.
Trpanj főbb látványosságai
A kis dombon, mindjárt a kikötő mögött, egykor egy viszonylag nagy méretű erőd állt, melynek az északi fala napjainkban is áll, ez a Gradina erőd. Falainak teljes hossza 60 méter. Az erőd elhelyezkedése, alaprajza és építési módja a kései ókorra jellemző, valószínűleg a bizánci császár Justinianus idején épült egy sor más erőddel egyetemben, amelyek a horvát tengeri kereskedelem nyugalmát voltak hivatottak biztosítani a gótokkal szemben. Az erődben eddig még nem folyt régészeti feltárás. Jelenleg elég nehéz az erődöt és az 1936-ban épített kilátót megközelíteni az azt körbevevő lakóépületek miatt.
Szent Péter templom
A „tengerparti” Szent Péter templom a régi tűzoltóság előtti parknál található. A templom előtt egy falakkal körülvett temető áll, ahol utoljára 1904-ben temetkeztek. Akárcsak a IX. és XII. század között épült templomok nagy részének esetében, ezen a templomon is az óromán építészet stílusjegyei figyelhetőek meg. Az eredeti kis templom 4,62 méter hosszú, 3,8 méter széles és 5 méter magas. A korai középkor kezdetén, a barokk korában a templomot valószínűleg megnagyobbították egy szélesebb hajóval, így a régi templom gyakorlatilag az újnak a szentélye lett. Ahol a régi és az új épületrész találkozik, ott egy faragott kőboltív található. Az 1621-ben keltezett, a Ston-i püspök Ambroz Gučetić által vezetett dokumentumok szerint a templomnak volt tornya is, harangokkal. Eleinte sem tetőszerkezete, sem ajtaja nem volt, a tetőszerkezet valószínűleg 1591-ben égett le egy akkoriban sűrűn előforduló kalóztámadás során. Gučetić püspök siettette a templom helyreállítását és a főoltár állagmegőrzését. A püspök csak a főoltárról rendelkezett, míg a mellékoltárok karbantartása az azokat építtető családok felelőssége volt. Erről egy dokumentum is fennmaradt, melyben Agostino di Agostino 1679-ben utasításokkal látja el testvéreit, a családi oltár felújításával kapcsolatosan.
A Trpanj-i születésű Dživo Natali 1684-ben meglátogatta a templomot és megtiltotta a szentmisék celebrálást, mivel a főoltár felújítási munkálatai még nem fejeződtek be. Trpanj lakosai pénzadományokkal járultak hozzá a felújítási munkálatokhoz, ez kiderül a korabeli egyházi dokumentumokból is. Mikor a templom állapota jelentősen leromlott, temetőként kezdték el használni, így csak az eredeti IX. századi kápolna maradt fenn utolsónak, ajtaja nem lévén a romosodása még gyorsabban haladt előre. A templom két oltárát, a kőből készült bejáratot és a szintén kőből faragott rózsaablakot a Szent Mihály templomnál használták fel, míg a negyedik oltárát 1857-ben a Kármel-hegyi Boldogasszony templomban helyezték el.
Szent Péter és Pál templom
A Szent Péter és Pál (az egykori Szent Mihály) templomban egy faragott síremléken az 1799-es év olvasható, így ez az évszám valószínűsíthetően az építés éve. A legrégebbi írásos dokumentum 1647 október 20-án kelt, ebben Stefano Gondola utasítást adott a Kármel-hegyi Boldogasszony templom építésére, valamint arany kegytárgyakat küld a Szent Mihály templomba is. A Vručica-i don Juraj Gabrić pap visszaigazolja a kincstárból érkezett aranytárgyak átvételét. Ez a kis templom egyetlen alkalommal sem volt említve a püspöki látogatások lajstromában 1621 és 1805 között, míg a szintén kicsi Szent Antal templom igen. Ebből arra lehet következtetni, hogy az eredeti Szent Mihály templom még az előbbinél is kisebb volt, vagy nem volt használatban ebben az időszakban. Még az 1800-as években sincs említve az egyházi dokumentumokban, míg az összes többi templom igen. A régi Szent Mihály templom 1836-ban jelenik meg a kataszteri iratokban. Akkoriban a kis templomnak egyetlen faoltára volt, az oltárkép pedig Szent Mihályt ábrázolta, jobbján Szent Pállal, balján pedig a Mennyország kulcsát tartó Szent Péterrel. Az oltár fölött Szűz Mária látható angyalokkal és virágokkal övezve.
A jelenlegi templom főoltára a híres oltárépítő mester a Vrboska-i Domenico Bertapelle munkája 1849-ből. A másik két oltár, a bejárat kőoszlopai és a klasszikus kőből faragott rózsaablak a régi Szent Péter templomból származik. 1902-ig a templom homlokzatán bejárat és ablak volt látható valamint egy harangdúc három haranggal. A harangdúcba 1858-ban villám csapott, így az megsérült. 1854-ben egy új oltárképet helyetek el, amely Szent Liberánt, Szent Balázst és Szent Jovinianuszt, az olívafák védőszentjét ábrázolja. Ezt az ábrázolást 1907-ben lecserélték Szent Liberán szobrára, amely az Alexandria-i Ivan Čibilić ajándéka volt. A Rózsafüzéres Szűzanya szobrát 1855-ben vásárolták Olaszországból. Ennek a szobornak kőnyomata is készült Veronában, ez lett a város pecsétje is. A szobor 1855 május 20-án érkezett Trpanjba, ennek az évfordulóját 1912-ig minden évben megünnepelték. I. Ferenc József is meglátogatta ezt a templomot 1875 május 11-én, dalmáciai körútja során. A Lichtenstein-i II. József herceg is sűrűn megfordult Trpanjban, hogy a „čaglje” nevű, a Peljesac-félszigeten őshonos, hiénához hasonlító vadkutyára vadásszon. A vendéglátásért cserébe 1888-ban két harangot adományozott a városnak. Mivel a templom harangdúca már nem tudta elviselni a nagy méretű harangok súlyát, azokat kiszerelték és a templom mellett állították fel. Később a város a templom megnagyobbítása és egy új harangtorony megépítése mellett döntött. Ekkor Lichtenstein hercege további pénzösszeggel járult hozzá az építéshez, a város pedig 2000 koronával. A munkálatok 1902-ben kezdődtek, 1904 novemberében készült el az új tetőszerkezet és a szentély, 1905-ben pedig az új harangtorony. A templomot és az öt új harangját 1907 április 28-án szentelte fel Marcelic püspök. Szent Péter és Pál márványszobra 1907-ben készült a Split-i Bilinic műhelyében. 1912-ben kezdték el építeni a templomhoz vezető lépcsősort, 1916-ban pedig kikövezték a templom körüli területet. A régi templomkerítést a jelenleg is látható kőoszlopokra cserélték 1917 és 1918 között, Dinko Suljaga plébánosnak köszönhetően. A templom festményeit egy helyi festő Frano Ferenca készítette 1929 és 1930 között.
Kármel-hegyi Boldogasszony templom
A dubrovniki nemesember, Trpanj lordja Stefan Gundulić születésnapján, 1645 október 7-én megbízást adott egy új templom építésére, a Kármel-hegyi Boldogasszony temploméra. A lord ragaszkodott hozzá, hogy a templom a Loreta-i Szent Család kápolna pontos mása legyen. Később Gundulić egy papot is felfogadott, aki Trpanj-ban lakhelyet is kapott, hogy minden nap szentmisét celebráljon a lord lelki üdvéért. Stefan Gundulić, aki az író Ivan Gundulić herceg nagybátyja volt, 1647-ben halt meg. Az általa építtetett templom az egyházi dokumentumokban 1679-ben kerül említésre egy püspöki látogatás alkalmával. Ugyanekkor azt is megjegyzik, hogy a templomban problémákat okozott a nedvesség, ezért ablakait vasrácsokkal látták el, hogy az állandó szellőztetést biztosítsák az ablakokon keresztül. A későbbi időkben készült oltárkép súlyosan megsérült, mivel nem volt keretbe foglalva, ezért a püspök elrendelte a fakeretbe való foglalását. A templom főoltára reneszánsz stílusban készült, a tartóoszlopok lábán a Gundulić-ház címere látható. Idővel az oltárképet egy szoborra cserélték, a régi oltárképből pedig megmentettek egy darabot, amely a purgatóriumban szenvedő lelkeket ábrázolja. A kép a Szűzanya szobra alatt látható. Grga Gamulin professzor szerint a kép a XVIII. században készült és a stílus alapján Piazzetto és Benkovic mestereknek tulajdonítható. A szobor két oldalán látható festmények a Makarska-i amatőr művész Frano Kaer munkája 1848-ból. 1679-ben a templomban püspöki szentmisét tartottak, ami azt bizonyítja, hogy ennek a templomnak nagyobb jelentőséget tulajdonítottak mint a Szent Péter templomnak. Az egyházi írások megemlítik, hogy 1687-ben egy paplak is épült.
A Raguzai Köztársaság bukása után a templomot elemi iskolaként használták, ennek írásos bizonyítéka 1836-os keltezésű. 1848-ban a templomot felújítják és ismét rendeltetésének megfelelően használják. 1850 nyarán fejeződnek be a munkálatok, ekkor a templom kerítését is megmagasítják. 1857-ben hozzák át ebbe a templomba a régi Szent Péter templom reneszánsz oltárát. Napjainkban ez az oltár a Szent Antal templomban látható. A templom hátsó falát egy barokk dombormű díszíti, amely egy feszületet ábrázol ostorral. A városi tanács 1874-ben egy kupolát építtet a templomra, valamint egy órát is elhelyeznek rajta.
Szent Rókus templom
A Szent Rókus templom, a leprások védőszentjéről kapta nevét, építése a XVII. század első felére tehető. A templomot egy régi templom alapjaira építették egy magas dombra, kilátással Trpanj-ra és a Neretva-csatornára. Az 1621-es püspöki látogatás alkalmával ezt a templomot nem látogatta meg a püspök, míg az 1679-es látogatáskor már megemlítik az újonnan elkészült Szent Rókust ábrázoló festményt. 1684-ben a Trpanj-i születésű Natali püspök megtiltja a szentmisék celebrálását a templom rossz felszereltsége miatt. A város lakosai 1700 körül olívafákat ültettek a templom köré és kerítéssel vették körbe. 1739-ben a gyermek-temető megtelt, ezért ettől kezdve a Szent Rókus templomban helyezték őket örök nyugalomra. Milković püspök 1751-es látogatása alkalmával megjegyzi, hogy a templom jól felszerelt, van ezüst szentségtartója és más kultikus tárgya. Az oltár neoreneszánsz stílusban épült, két kisebb szobor is van rajta, Szent Rókusé és az Egészség Szűzanyáé. A régebbi Szent Rókus szobrot 1897-ben kicserélték egy új 90 cm magasra. Az oltár és az oldalfalak közötti falfelületet két festménnyel díszítették. A jobb oldali képen Szent Szilveszter pápa látható, amint megkereszteli Nagy Konstantin császárt, a bal oldali képen pedig Szent Balázst láthatjuk, amint Dubrovnik városát tartja a kezében, Trpanj-al a háttérben. Mindkét kép másolat, amelyeket Frano Ferenca készített. A templom harangját 1804-ben készítették.
Az 1884-es Metković-i kolerajárvány miatt Trpanj lakosai fogadalmat tettek, hogy felújítják a templomot és új harangtornyot építenek, ezért a régi harangdúc helyére egy új neoromán stílusú harangtornyot építettek és kerítés falat húztak a templom elé is. A munkálatokat 1895-ben fejezték be.
Szent Antal templom
A Szent Antal templomban látható felirat tanúsága szerint a templom Antonio Simonetti fogadalmának megvalósulása. Az ő fia Antun barát Vručica-ban volt pap 1731 és 1749 között. Az idősebb Antunnak és testvérének számos hajóban volt tulajdonrésze. A templomnak barokk oltára van, amely fölött egy csekély művészi értéket képviselő reprodukciója látható az eredeti oltárképnek. A festményt 1960-ban készítette Ilija Antunovic amatőr festő. Az 1751-es püspöki látogatás után a templomba új ezüst ereklyetartó, két csillár és két harang érkezett. 1845-ben megalapították a Megbocsátás testvériségét és ezt a templomot jelölték számukra. A templom padlóján egy 1847-ből származó mozaikberakás tanúskodik.
Szent Miklós templom
A Szent Miklós templomot Kleme Cvitanović hajótulajdonos építtette 1840-ben, mint fogadalma zálogát. Erről egy felirat tanúskodik a templomon, valamint egy horvát nyelvű szöveg, melynek az értelme: „…a halálból érkezettet betemetik a hullámok”. Kleme Cvitanović (1799-1877) Drasnica-ban született nem messze Makarska-tól, de a Trpanj-i Frana Iveta-t vette feleségül és ide költözött. Tulajdonosa volt a Peljesac-i Tengerészeti Egyesület 9 hajójának, házát pedig „Vatican”-nak nevezték. Cvitanović-nak nem születtek utódai, ezért vagyonát a felesége családjára hagyta, akik később a városnak adományozták. A templomnak egy faoltára van, Szent Miklóssal és Szent Liberannal, valamint harangdúca. A templom legutóbb 1988-ban lett felújítva. A névadó, Szent Miklós a hajósok védőszentje, a nevét viselő templomot Trpanj fénykorában építették, amikor a tengeri szállítmányozás volt a város fő bevételi forrása.
Grace-i Szűzanya kápolna
A Grace-i Szűzanya kápolna a Szent Péter és Pál templom mellett látható egy kis dombon. Ez a település legkisebb temploma amelyet a helyiek csak kápolnaként említenek. Ez érthető is, hiszen a külső falakon mérve a kápolna mindössze 213 cm hosszú és 158 cm széles. Franić Nesanović-Jura építette 1865-ben. Helyi összefogással 1936-ban egy lépcsősort építtettek a templomig. A templom előtt álló kilátó 1940-ben épült, oszlopos kőkerítés veszi körül.
Temető
Trpanj „új” köztemetőjét egy bécsi újságban meghirdetett tervezési pályázat alapján építették. A temető építésével Trpanj lakosai az elődeik előtt kívántak tisztelegni. Nikola Jerić volt annak a bizottságnak az elnöke, amelyet az új köztemető építésével bíztak meg. A városi tanács 1900 január 25-én döntött 1956 korona elkülönítéséről az új temető létrehozásához, az első 10 parcellát 120 koronáért adták el egy nyílt árverés keretében, a többi parcella pedig darabonként 24 koronáért kelt el.
A temető legszebb síremléke a Terre Ferrié, a fölötte álló szobor Ivan Rendić munkája 1903-ból. Az 1903-as Nemzeti Közlönyben megjelent írás szerint a márványból készült mű mind művészeti, mind hazafias szempontból kiemelkedő és híven tükrözi a horvát népművészetet. Számos más említésre méltó, magas művészeti értéket képviselő síremlék is látható a temetőben, mint például azok a szobrok, amelyek a spliti Pavle Bilinić műhelyéből kerültek ki.
1902 december 20-án a városi tanács betiltotta a temetkezést a régi Szent Péter templom melletti régi temetőben, így 1906 júniusában elkezdődtek a Szent Kereszt kápolna építési munkálatai az új temetőben. A kápolna tetőszerkezete rosszul lett kivitelezve, ezért állandóan beázott, így 1924-ben kívül-belül felújították, mert a kápolna belseje már súlyosan károsodott. Legutóbb 2000-ben újították fel a kápolnát, ekkor a régi temetőből is átkerültek földi maradványok az új temetőbe.
Trpanj történelmi hagyományai
A halászat hagyománya Trpanjban egyidős a várossal. A Raguzai Köztársaság idején a halászok kötelesek voltak sót szállítani Mali Ston-ból a Neretva folyón felfelé, ezért ők különleges hajókat építettek, amelyeket „solarica”-knak neveztek. Ezek kisebb hajók voltak, kisebb merülési mélységgel. A Nagy Tanács 1560-ban kelt határozata szerint azok a halászok akik részt vettek a só szállításban, felmentést kaptak a sólepárlóknál végzendő kötelező és mellesleg nagyon embert próbáló munka alól. Ezen kívül a Kis Tanács arról döntött, hogy csak azok a halászhajó tulajdonosok kaphattak halászati engedélyt, akiknek a hajóján legalább 12 matróz dolgozik, van legalább 3 csónakja és 2 éjszakai halászathoz alkalmas hajólámpája. A halászat fontosságát Matija Andricic a tanácshoz 1765-ben intézett levele is alátámasztja, amelyben javasolja, hogy azok a halászok akik évente nem fognak több mint 50 hordó halat, mentesüljenek az adó megfizetése alól.
Az 1741-es helyi határozat szerint Trpanj minden halásza 4 egymást követő napot kellett halászon földesuruk Gundulic számára olyankor, amikor az Trpanjban tartózkodik. Gundulic-nak ezt követően ki kellett fizesse a leszállított halat, míg előtte nem volt erre kötelezve.
1815-ben Trpanjban 27 darab 4 tonnás halászhajó volt, valamint 24 darab „leuti”-nak nevezett 5 tonnás, illetve 11 darab 1,5 tonnás.
A Trpanj-i halászok nem csak halakat fogtak, de korallokat is gyűjtöttek a Lastovo-sziget körüli vizekben, leginkább a XVII. század végétől a XVIII. század elejéig. Ha figyelembe vesszük Trpanj lakosainak számát, valószínűsíthető, hogy a XIX. században Trpanj volt a dél-Adriai térség legnagyobb halász közössége.
Egykor Trpanj volt a Peljesac-i part menti hajózás fellegvára. Abban az időben a hajósok számos esetben voltak veszélyeknek kitéve. Példának okáért 1660-ban a trpanji Martin Marin Medovic-ot elfogták Tuniszban, Nikola Franković-ot pedig kalózok rabolták el 1755-ben. 1669 februárjában a Raguzai Szenátus parancsot adott két hivatalnokának, hogy menjenek Trpanjba és két hajót hozzanak legénységgel együtt, mivel nem kaptak választ a felhívásukra, hogy építőanyagot szállítsanak a város felújításához.
1677 és 1797 között 41 név szerint ismert trpanji tengerész szolgált a velencei flottában, valamint két tengerész kapitány is. A XVIII. század közepén a dubrovniki hajókon is szép számmal szolgáltak trpanji tengerészek. Trpanj egyházi méltóságai közül is sokan voltak társtulajdonosai hajóknak, mint például Miho Fabrelli Iveta, Antun Simonetti, Mato Nesanović, Nikola Augustinović, Baldo Kresic, Andrija Kalais és Ivan Klaric-Mirkovic.
A Raguzai Köztársaság számára Trpanj volt a legfőbb sózott hal beszállító. A XVIII. században Trpanj a Velencei Köztársaság fennhatósága alatt álló Sucurajból importálta a halat, majd a saját maga által fogottakkal együtt tovább exportálta. Ugyanebben az évszázadban a trpanji kereskedők saját raktárat tartottak fenn az Ancona mellett található Senigallia-ban, ahol halat és más árut tároltak. A trpanji hajók, melyek a távoli európai kolóniákig is elhajóztak, más javakkal megrakva tértek vissza, mint például ruházati cikkek és kerámiák. A hajózás Trpanjban radikális mértékben fejlődött egészen a XIX. század végégig, a gőzhajók korszakának kezdetéig. Trpanjban az utolsó vitorlást 1920-ban adták el.
Trpanj vidéke
Trpanj környékének vidékies karakterét legkönnyebben a környező szőlőültetvényeken és a két közeli településen, Gornja és Donja Vrucica-n figyelhetjük meg. A két nagyobbacska település körül számos kisebb is található, szétszórva a Peljesac-félsziget belső területein. Ezeken a kis településeken járva-kelve jól megfigyelhetjük a jellegzetes mediterrán falvak életet a fenséges természetes környezetben. A települések környéke nagyon alkalmas a vadászatra is, ahol a helyi vadászok segítségével értékes vaddisznó és zerge trófeáknak lehetünk a büszke tulajdonosai. A vidéki kultúra mélyen a keresztény hagyományokon alapul, ezek ékes bizonyítéka a sok-sok templom és kápolna, melyek közül sokat megemlítenek a régi egyházi dokumentumokban is.
Gyógyturizmus Trpanjban
A Trpanj melletti Blace lagúna medrét gyógyhatású iszapréteg fedi. A Zágráb-i Egyetem Orvostudományi Tanszékének Rehabilitációs és Orvosfizikai Kutatóintézete 1969-ben, a Sarajevo-i Fiziátriai Intézete 1966-ban és más külföldi kutatóintézetek is vizsgálták az iszap gyógyító hatását a reumatikus és nőgyógyászati megbetegedések esetében. A Trpanj-i iszapot a mechanikus és vegyi hatásai miatt a gyógyiszapok azon csoportjába sorolják, amelyeket peloidoknak nevezünk.
Az itt lerakódott több mint 22 tonna kénhidrogén szagú iszap, több száz évre elegendő lenne terápiás célokra, ezért a Blace lagúna alkalmas lenne egy rehabilitációs központ létrehozására, amely egész évben működhetne. A gyógyászati előnyök mellett a Blace lagúnának más előnyei is vannak, mint például a természetes szépsége és nyugalma, a kellemes klímája amelyek összességükben járulnak hozzá az egész emberi test gyógyulásához, rehabilitációjához és felfrissüléséhez. A gyógyászati lehetőségek ezen tárháza világszerte ismert és keresett, így az itt létrehozható gyógyturizmus komoly fejlődését vetíti előre.
Strandok Trpanjban és környékén
A hamisítatlan mediterrán hangulat és az érintetlen természet szépsége az, amit a Peljesac-félsziget az ide látogatóknak nyújt. Trpanj városa a többi településeivel együtt számos strandolási lehetősséggel szolgál a nagyrészt kavicsos strandjain. Minden egyes strandján élvezhetjük a nap simogató sugarait, a fenyők, ciprusok tamariszkuszok és más mediterrán növények hűsítő árnyékát. Köszönhetően az előnyös földrajzi fekvésének, itt egész évben kellemes az éghajlat, a nyári forróságot pedig enyhíti a délután lengedező fuvallat, a misztrál.
Mindjárt a Faraon szállodával szemben találunk egy kavicsos strandot, a Pozora-t. A tenger vize sekély és természetes árnyékot is találunk, ezért a gyermekek számára is nagyon alkalmas. Strandoláshoz szükséges felszerelést is bérelhetünk, vagy elfogyaszthatunk egy frissítő italt a parti bárban.
Trpanj keleti bejáratánál található a Luka strand, az azonos nevű öbölben. Ez is egy kavicsos strand, találunk természetes árnyékot, a part mentén pedig a tenger vize sekély. A parti bárban frissítőket szolgálnak fel.
Ha a Duba-ba vezető kanyargós utat követjük, majd elhaladunk a Peljesac belső területeit borító szőlőültetvények mellett, a félsziget legszebb strandja előtt találjuk magunkat. A Trpanj-tól 10 km-re található település neve Divna, amelynek értelmezése „pompás”. Az elnevezés találó, hiszen már régi időktől kezdve elismert volt a szépsége. A kavicsos-köves strand mágnesként vonzza a Trpanj-ba látogató turistákat, de azokat is, akik a távolabbi településekről érkeznek. A strand alkalmas a kisgyermekek számára is. Aki több ideig akar a közelben megszállni, az Donja Vurcica-ban és Divna-ban is találhat magánszállást valamelyik apartmanban vagy háznál, de érdemes már hónapokkal hamarabb lefoglalni. Választhatjuk a közeli kempinget is, amely egy beach-bárt is működtet.
Egy másik közkedvelt strand a Duba, egy kis halászfalu mellett található egy kis kikötőben, Trpanj-tól 13 km-re. A strand kavicsos, gyermekek számára is alkalmas és egy beach bár is található itt.
A Jezero strand egy lagúnában található, 1 km-re a Duba-strandtól, partja kavicsos és homokos. Ezt a strandot nem lehet megközelíteni a szárazföld felől, csak hajóval, viszont az érintetlen természet kárpótol. A strand szépségét kiemeli a tó, amelyik a strandot körülöleli, míg egy kis patak rohan a tenger felé.
Az említett strandokon kívül számos más strandot is találhatunk Trpanj környezetében, többek között nudista strandokat is, valamint érdemes felfedezni a rejtett kis lagúnákat is.
Szórakozás és éjszakai élet Trpanjban
Trpanj mindazok számára kiváló nyaralóhely akik kedvelik a helyi hagyományokat és rendezvényeket. A nyári éjszakákon a Trpanj-i rakpartnál a Halászok éjszakáján bowling versenyeket szerveznek, ahol a helyi lakosok és a turisták kellemesen szórakozhatnak, megkóstolhatják a grillezett halat és kiváló helyi borokat kóstolhatnak meg. A nyári hónapok alatt a fiatalabb korosztály popzenei koncerteken szórakozhat, ismert zenekarok és előadók tolmácsolásában. A rendezvények közül semmi esetre se hagyjuk ki, a hagyományos szamárversenyt sem.
Augusztus 15-én a Szűzanya Mennybemenetelének ünnepén, reggel nagyszabású istentiszteletet tartanak a Trpanj előtt fekvő kis szigeten, ahol a Zvijezda mora (Tengeri Csillag) nevű szobor áll, a hajózók és a halászok védnöknője. Estefelé szórakoztató programok veszik kezdetüket, sorsjegyhúzással és tűzijátékkal. Mindazok, akik nem szeretik nélkülözni a disco klubok hangos forgatagát, ellátogathatnak a „Plavi Klub”-ba (Kék Klub).
Szálláslehetőségek Trpanjban és környékén
A Faraon „all inclusive” szálloda mindjárt a tengerpart mellett található, 150 méterre a városközponttól, csodálatos kilátással a tengerre. A nemrégiben felújított szálloda 132 szobával rendelkezik, konferenciateremmel, légkondicionált étteremmel, kerthelyiséggel, két úszómedencével és kerttel is. A szobák nagy része terasszal rendelkezik, kilátással a tengerre. Reggelente, délután és este büfé áll a vendégek rendelkezésére, gazdag kínálattal. Az italkínálat sem hagy maga után kívánnivalót, hiszen számos helyi bort, sört, likőrt, gyümölcslevet és ásványvizet fogyaszthatunk. Esténként családi diszkóval, tűzijátékkal és élő zenével szórakoztatják a vendégeket. Már a reggeli órákban elkezdhetőek a sporttevékenységek, mint a reggeli torna, jóga, aerobik, asztali tenisz, íjászat és a bowling.
Trpanj környékén három kempinget is találhatunk, ha lakókocsival, vagy netán sátorral jövünk nyaralni. A négy csillagos Vrila kemping egy csendes öböl partján fekszik, egy egy hektáros területen, melyet olívafák és pálmák árnyékolnak.
Duba Peljeska-ban találjuk a Luka kempinget, 200 méterre a tengertől, a faluba vezető út mentén. Itt 20 lakókocsinak van hely, a tusolókat, mellékhelyiségeket nemrégiben újították fel, van hideg és meleg víz, valamint elektromos csatlakozási lehetőség. A Luka kemping Dalmácia egyik legnagyobbik olíva ligete mellett fekszik, egy 400 méter hosszú kavicsos strand mellett.
A harmadik kempinget mindjárt Trpanj mellett találjuk, annak híres strandja, a Divna mellett, ugyanez a kemping neve is.
Azok akik az olcsóbb szállásokat részesítik előnyben, kiváló szálláshelyet találnak az Antunović villában, Trpanjban. Az Antunović család tagjai által működtett vendégfogadó kellemes családias légkörrel várja szállóvendégeit 24 szobájával, saját parkolóval, grillsütővel és terasszal. 12 szobájában van légkondicionáló, műholdas TV és internet kapcsolat. Reggelente 2 büfémenü közül választhatunk, aperitiffel és desszerttel.
Videók