Vrana-tó Természeti Park

Az Adria-i főúton haladva Észak-Dalmácia irányába, a két történelmi város Zadar és Šibenik között két különleges természeti látványosság mellett megyünk el. Mindkettő egyformán gyönyörű, de mégis különböző. Az egyik oldalon az azúrkék tengert és a festői, szakadozott Adria-i partszakaszt láthatjuk, a másikon pedig Horvátország legnagyobb természetes tavát a Vrana-tavat.

Vrana-tó Természeti Park

A tó és vidéke egy nagyon ritka természetes élőhely számos vízi madárfaj számára, mivel friss édesvíz forrás és az élővilága is rendkívül színes. Ezért a Vrana-tavat és vidékét 1999 július 21-én természeti parkká nyilvánították. A park területe 57 négyzetkilométer, amiből 30,02 négyzetkilométert a tó víztükre foglal el, amely észak-nyugattól dél-keleti irányban húzódik, párhuzamosan a tengerparttal. Egyes helyeken a tó és a tenger partja között kevesebb mint 1 km-es földsáv húzódik. A tó elhelyezkedése és a tengerhez való közelsége nem csak Horvátországban teszi egyedivé, de egész Európában is. Gyakorlatilag a tó egy karsztvölgyben alakult ki, melyet sós víz tölt ki, de a tó vízszintje alacsonyabban van a tengerszintnél.

A Vrana-tó Természeti Park (Park Prirode Vransko Jezero) határai a Marini-ban található Szent Nedjelja kápolnánál kezdődnek a Pakoštane-t Vrana-val összekötő út mentén, majd tovább halad dél-keleti irányban az Ornitológiai Rezervátum mellett a Kosovac, Zverinac, Štandarac, és Bakrac dombig, majd a Ljubovnik domb után dél-nyugatnak fordul, érinti a Tuštica-dombot. A határvonal ezután észak-nyugati irányt vesz és követi az Adria-i főútat 3,5 km hosszúságban, annak a Pakoštane és Vrana közötti szakaszát, majd visszakanyarodik a kápolnához.

Vrana-tó Természeti Park a térképen

A parkra leginkább a különlegesen sokszínű ornitológiai rezervátum a jellemző, amely a tó észak nyugati részén található, a hatalmas nádasban és különleges tudományos valamint természetvédelmi értéket képvisel immár 1983 óta. A rezervátum felkerült az európai fontos ornitológiai övezetek listájára, valamint a Ramasar-i Egyezmény is védi.

Az itt létrejött szokatlan kapcsolat a szárazföld és a víz között számtalan állat és növényfajnak biztosít természetes élő és táplálékszerző területet. A park területét sűrűn benőtte a fű, a sás, a hínár és nád, közöttük sekély víztükrökkel, a mindig virágzó növények harsány színekben pompáznak, magukhoz vonzva számtalan pillangót, szitakötőt és sok más rovart. Ez gazdag táplálékforrást jelent a madarak számára, amelyek egész évben jelen vannak itt. A sűrű nádas biztonságos fészkelőhelyet kínál a madarak számára, amelyek itt költik ki fiókáikat és nevelik fel őket. A Vrana-tavi madárvilág hihetetlenül gazdag, itt 249 madárfajt tartanak számon, melyek közül 102 fajnak ez a költőhelye is. Az itt fészkelő madarak közül négy fajt a kihalás veszélye fenyeget összeurópai szinten, Horvátország szintjén pedig hét faj van veszélyeztetettként nyilvántartva. Sok fajnak a Vrana-tó az egyetlen fészkelő helye Horvátország Földközi-tengeri részén. A park területe szintén kiemelkedő fontossággal bír Európa veszélyeztetett madárfajainak a szempontjából is, hiszen több mint 100 ezer vízimadár itt vészeli át a telet minden évben.

A park területe kiemelkedő fontossággal bír Európa veszélyeztetett madárfajainak a szempontjából is.

A parknak nem csak a különleges madárvilágában merülnek ki a természeti értékei. A tóban számos, biológiailag fontos mediterrán halfaj él, mint például a vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), amely számos vízi madárfaj legfontosabb tápláléka. A tó vidékének élővilága még nincs teljes egészében feltérképezve, így a jövőbeni expedíciónak még bőven marad munkája.

A régi időkben a Vrana-tavat „Vedro Blato” néven említették. Az első kulturális és történelmi bizonyítékok i.e. 2000-ből származnak. A Vrana-tó Természeti Park még napjainkban is őriz titkokat, így állandó forrása számos kutatási területnek. A tó vidéke azon ritka helyszínek egyike, ahol együttesen lehet kiaknázni három kutatási élőteret és területet: a tenger part menti vidékét, mögötte a különösen érdekes szigetvilágával, a mediterrán mocsárvilágot és annak különleges ökoszisztémáját, valamint a dombvidék mögött elterülő Ravni Kotar régió falusi idilljét.

A Vrana-tó Természeti Park még napjainkban is őriz titkokat, így állandó forrása számos kutatási területnek.

Vrana-tó Természeti Park

A parkot mindazoknak érdemes meglátogatniuk, akik vonzalmat éreznek a természetes élővilág iránt, szeretnek eltávolodni a civilizációtól, élvezni akarják a természetes békét és szeretnék kielégíteni kíváncsiságukat a természet szépségei iránt. Sokáig lehetne sorolni, miben is egyedülálló a Vrana-tó környéke, azonban érdemes ezek közül párat megemlíteni:

  • A Vrana-tó Horvátország legnagyobb tava.
  • A Neretva-folyó alsó folyásának ez a legnagyobb mocsárvidéke.
  • Különleges ornitológiai rezervátum.
  • Összeurópai és Horvátországi szinten védett, veszélyeztetett madárfajok élőhelye.
  • Itt található a kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus) legnagyobb Horvátországi populációja.
  • A vörös gém (Ardea purpurea), nagy kócsag (Egretta alba), és a kis kócsag (Egretta garzetta) legnagyobb ismert populációinak élőhelye.
  • A Bonn-i Egyezményben rögzített vándorló vadállat-fajok élőhelye.

Vrana-tó Természeti Park

Kilátás a Murter-szigetre

A Vrana-tó hidrogeológiai jellegzetessége

Prosika a Vrana-tó Természeti Park egyik főbejárata. Itt egy információs központ, egy kis kikötő, kis szuvenír bolt és egy tradicionális halászkunyhó is található. Ha egy rövid sétát teszünk Jugovir irányába, egy másik restaurált halászkunyhót is találunk, a Borelli halászkunyhót. Ez a kunyhó egyike a számos hasonló építménynek, melyek menedékhelyként szolgálnak a parkőrök számára. Ezekből ellenőrzik az angolna halászatát azokon a vándorlási helyeken ahol az Adriai-tenger vize visszafolyik a Vrana-tóba. Szótanilag elemezve a horvát Jugovir szót (Jugo: a déli szél neve, vir: örvény) jól illusztrálja az itt előforduló természeti jelenséget. Ezen a helyen a déli szél hatására a tenger vize a föld alatti csatornákon keresztül befolyik a tóba. Az angolnák kihasználják ezt a jelenséget és a csatornákon át a tóba vándorolnak.

Prosika-ban bérelhetünk kerékpárt, amellyel körbejárhatjuk a tavat, de megtehetjük ezt egy bérelt kenuval is, így oly módon tekinthetjük meg a tóvidéket, hogy közben nem zavarjuk az élővilágot.

A földtani kutatások során nem sikerült megállapítani a tófeneket borító hordalék vastagságát és összetételét, de valószínűsíthető, hogy a tófenék anyaga porózus mészkő. Mindenesetre az bebizonyosodott, hogy a tó vizének azért magasabb a sótartalma, mert Prosika körzetében a tenger vize beszivárog a talajon keresztül a tóba. A tó medrének nagy része az Eocén korszakban kialakult mészkő rétegekből áll, amely megakadályozza, hogy a tengervíz a tó és Prosika között mélyen betörjön a szárazföld belsejébe. A tengervíz azonban mégiscsak rést talált a mészkőrétegek között, így az észak-keleti partszakaszon. Ezt a tézist alátámasztja, hogy a száraz időszakban begyűjtött vízminta sótartalma nem volt magasabb 50 mg Cl/l-nél.

Vrana-tó Természeti Park

A Vrana-tó növényvilága

A Vrana-tó növényvilága európai mediterrán és szubmediterrán övezetekre oszlik. A park területe nyílt és mocsaras vízterületekre oszlik, valamint nádasokra, de nagy területeket nő be a magyaltölgy, az aleppói fenyő, a mediterrán cserjék és füvek is.

A vizes és mocsaras élőhelyeknek fontos szerepük van a gazdag ökoszisztéma fenntartásában. Számos veszélyeztetett faj talál itt menedéket, így az emberiség számára is komoly jelentőséggel bírnak. Ezek az élőhelyek már a régmúltban is gazdag élővilággal rendelkeztek, hiszen élelem forrásként és búvóhelyként is szolgálnak. A vizes területek nagy mennyiségű vizet képesek felfogni, így nem csak élelem forrásként szolgálnak, hanem megakadályozzák az esetleges áradásokat is.

A vízi növények megtalálhatóak a víz felszíne alatt és fölött egyaránt. A víz sótartalma miatt csak bizonyos növényfajok élnek meg a tóban, de azok kiterjedt telepeket alkotnak és uralják a vidéket.

Azokon a helyeken, ahol a víz sekély, a leginkább elterjedt növényfaj a nád. Számos madár fészkel a nádasokban, itt táplálkozik és szükség esetén búvóhelyre talál.

A magyaltölgy erdők leginkább a park magasabban fekvő északi partvidékére jellemzőek. Ezekben az erdőkben számos más növényfaj is megtalálható, leginkább az európai mediterrán éghajlatra jellemző bozótos. Az aleppói fenyőerdőket már az ember telepítette, a park déli részére.

A mediterrán cserjék jól fejlett telepeket alkotnak, megtalálhatóak bennük az aromás és tüskés növények egyaránt. A füvek leginkább a lapályos, meszes talajt kedvelik, különösen szép füves területek a Vrana melletti Crnogorka környékén láthatóak.

A Vrana-tó vidékén összesen 707 növényfajt számoltak össze. Sajnos, ezek közül számos a veszélyeztetett faj, kettő különösen veszélyeztetett, 6 veszélyeztetett és 9 érzékeny. 95 növényfajt véd a törvény, 51 pedig a legmagasabb fokú törvényi védelmet élvezi.

A Vrana-tó vidékén összesen 707 növényfajt számoltak össze.

A Vrana-tó állatvilága

A Vrana-tó élővilága a Földközi-tengeri zoogeográfiai területéhez tartozik. A parkban élő állatok élővilága rendkívül érdekes és földtörténeti szempontból nagyon idős. Az utolsó jégkorszak alkalmával a Vrana-tó környékét nem borította jég, ezért már akkoriban is számos állatfaj élt itt.

A már említett gazdag ornitofauna (madárvilág) mellett számos más állatfaj is él ebben a természetes Paradicsomban, melyek szintén érdekesek és változatosak.

Mivel a tó vize enyhén sós, a tóba folyó tengervíz miatt, a tóban az édesvízi és a tengeri halfajokat egyaránt megtalálhatjuk. Az édesvízi halfajok közül csak az angolna (Anguilla anguilla) és az édesvízi nyálkáshal (Salaria fluviatilis) az őshonos a tóban, ami azt jelenti hogy ezeknek a halfajoknak ez a természetes élőhelyük. Más halfajok vagy szándékos betelepítés útján, vagy véletlenszerűen kerültek a tóba. Ezek közül a közönséges pontyot (Cyprinus carpio) 1949-ben telepítették a tóba, ezen kívül ezüstkárászt (Carassius gibelio), vörösszárnyú keszeget (Scardinius erythrophthalmus), európai harcsát (Silurus glanis), csukát (Esox lucius) és szúnyogirtó fogaspontyot (Gambusia affinis). Ez utóbbit abból az okból telepítették a tóba, hogy megfékezzék a szúnyogpopuláció túlszaporodást, ugyanis ennek a halfajnak a fő tápláléka a szúnyoglárva. A sós vízi halfajok közül a legsűrűbben előforduló halfaj a márna.

A természeti park vizes, lápos területei kiváló élőhelyet biztosítanak a kétéltűek számára is. Az itt élő nyolc kétéltű állatfaj közül három a Horvátország Veszélyeztetett Növény- és Állatfajainak Vörös Listáján van, nyolc faj pedig európai szinten is veszélyeztetettnek minősül. A parkban leginkább előforduló kétéltű állatfaj a tavibéka vagy kacagó béka (Rana ridibunda), a zöld levelibéka (Hyla arborea), az erdei béka (Rana dalmatina) és számos varangyfajta (Bufonidae). Időnként láthatunk szalamandrát (Salamandra salamandra), pettyes gőtét (Triturus vulgaris) és sárgahasú unkát (Bombina variegata) is.

A hüllők népes családja is számos fajjal képviselteti magát a Vrana-tó vidékén. Itt több mint 20 hüllőfaj él. Ez egyik legsűrűbben előforduló faj a mocsári teknős (Emys orbicularis), a görög teknős (Testudo hermanni), az európai lábatlan gyík (Ophisaurus apodus), a római gyík (Podarcis sicula) és a balkáni zöldgyík (Lacerta trilineata). A kígyók közül itt él a balkáni haragos sikló (Coluber gemonensis), az erdei sikló (Elaphe longissima), a vízisikló (Natrix natrix), a kockás kígyó (Natrix tesselata) és a homoki vipera (Vipera ammodytes). Ez utóbbi védett állatfaj.

A Vrana-tó környékén a dalmáciai régióra jellemző emlősfajok élnek. Itt számos emlősfaj él, amelyek fontos szerepet játszanak a tápláléklánc felépítésében. A legnagyobb számban előforduló emlős fajok a rágcsálók, a rovarevők, a denevérek és a húsevők családjaiba tartoznak, ez körülbelül 40 különböző állatfajt jelent. Ezek közül a fajok közül a legérdekesebbek a kelti sün (Erinaceus concolor), a nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum), a közönséges denevér (Myotis myotis), a közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus), a keleti cickány (Crocidura suaveolens), a közönséges görény vagy európai erdei görény (Mustela putorius), a nyest (Martes foina), a vaddisznó (Sus scrofa), az erdei egér (Apodemus sylvaticus), a vándorpatkány (Rattus norvegicus) és a mezei nyúl (Lepus europaeus).

A rovarok családja a legnépesebb itt élő élőlénycsoport. A Vrana-tó környékén számos rovarfélét láthatunk, ezek közül a legszebbek a különböző pillangó, lepke és szitakötő fajok.

Az élővilág sokszínűsége és az állatvilág képviselőinek magas száma felbecsülhetetlen természeti érték. Ez az ökoszisztéma azonban nagyon törékeny, ezért kiemelt fontossággal bír a stabilitásának és a természetességének a megőrzése.

Az élővilág sokszínűsége és az állatvilág képviselőinek magas száma felbecsülhetetlen természeti érték.

Madárgyűrűző tábor a Vrana-tó Természeti Parkban

Már a kezdet kezdetén a Horvát Ornitológiai Társaság szoros kapcsolatot ápolt a park vezetőségével. 2001 nyarától minden nyáron megszervezésre kerül az Ornitológiai Madárgyűrűző Tábor, itt a Vrana-tó partján. Itt gyülekeznek össze az ornitológusok, hogy adatokat gyűjtsenek a madarakról, a vándorlásuk útvonaláról. A madarakat finom szövésű hálókkal fogják be, majd egy egyedi azonosító kódot tartalmazó alumínium gyűrűt helyeznek a lábukra, majd szabadon engedik őket. 2004-ben egy Ornitológiai Állomás is épült a tó mellett. Az önkéntesek nap mint nap részt vesznek a munkában, egyetemben az ornitológus szakemberekkel. Ha pár napot eltöltünk itt, megtanulhatjuk felismerni az egyes madárfajokat, tanulmányozhatjuk az élőhelyüket és életmódjukat. Mindez nem csak a tudásunk gazdagítását szolgálja de ugyanakkor felejthetetlen élményekkel is gazdagodhatunk.

Minden egyes évben körülbelül 10 ornitológus, 60 önkéntes és alkalmanként több mint 1000 látogató vesz részt a vállalkozásban. A korai kezdetektől több mint 249 különböző madárfajt regisztráltak és hozzávetőlegesen 130 ezer példányt láttak el gyűrűvel. A vadvilág védelmének és megőrzésének egyik fontos összetevője az oktatás, különösen a vízi élővilággal kapcsolatos, hiszen világszinten ez a leginkább veszélyeztetett.

A madárvilág tanulmányozásának elengedhetetlen kellékei a messzelátó és a megfigyelő távcső. Ezen felül nagyon hasznos lehet egy zsebatlasz is, hogy az egyes madárfajokat azonosítani tudjuk. Nagyon jó ötlet, ha rendelkezünk fényképezőgéppel és/vagy kamerával, amellyel megörökíthetjük ezeket a nem mindennapi látványosságokat, így bármikor újra átélhetjük és barátainkkal is megoszthatjuk élményeinket.

A táborozás során gyűjtött tudományos adatokat különböző célokra lehet felhasználni. Az egyik legfontosabb cél, hogy idejében tájékozódjunk az egyes fajok veszélyeztetettségi szintjéről és az állomány nagyságáról. Mindez rendkívül fontos a hatékony természetvédelem szempontjából, nem csak a Vrana-tó Természeti Park szintjén, de európai és világszinten is.

2001 nyarától minden nyáron megszervezésre kerül az Ornitológiai Madárgyűrűző Tábor, itt a Vrana-tó partján.

Mit érdemes tudnunk, ha madárlesre indulunk?

Ha helyesen tesszük és jól felkészülünk, a madárles valódi élvezet lehet.

Mindenképpen vigyünk magunkkal legalább egy messzelátót, hiszen csak ilyen módon tanulmányozhatjuk a madárvilágot. Legyünk türelmesek, lehetőség szerint vigyünk magunkkal egy nagy nagyítású távcsövet is, állványra szerelve. Jól jöhet egy zsebkalauz is, amelynek segítségével azonosíthatjuk a madárfajokat, valamint jegyzettömb és toll. Ne feledjük otthon a rovarriasztó szert sem…

Viseljünk kényelmes, szabadtéri öltözéket, kényelmes cipőt esetleg gumicsizmát. Vigyünk magunkkal hosszú ujjú pólót, szvettert vagy pulóvert és esőkabátot. Lehetőleg ne öltözünk rikító színekbe. A nyári időszakban jól jöhet a szalmakalap is.

A parkba bármikor ellátogathatunk, de a legtöbb madár nyártól őszig tartózkodik itt. A leginkább kedvező napszak a madárlesre a kora reggel és a napszállta. Ilyenkor a legaktívabbak a madarak. A legtöbb madarat a lápok, nádasok és mocsaras területek környékén láthatjuk. Aki ténylegesen kedveli az élővilágot, az megtiszteli azzal, hogy semmilyen módon nem zaklatja azt, csendesen és lassan közlekedik. Ajánlatos kisebb csoportokba szerveződve madárlesre indulni és egy szakavatott vezető segítségét kérni, akitől bátran kérdezhetünk. A rezervátumban néhány magasított lesállást is találunk, a használatuk felől érdeklődjünk a bejáratnál a személyzettől.

Ha helyesen tesszük és jól felkészülünk, a madárles valódi élvezet lehet.

Látványosságok a Vrana-tó vidékén

A tó vidékén is számos fontos helyszínt tekinthetünk meg, amelyek szorosan kapcsolódnak a vidék kulturális örökségéhez.

Tradicionális kőház, Vrana-tó Természeti Park

Az ókori Osridak-torony (IV. század)

A kelet-Adria-i partvidék egyetlen ismert hengeres formájú erődje a IV. századból származik, még a Római Birodalom építtette, hogy megerősítse pozícióját a keletről érkező támadásokkal szemben. A torony egy összetett erődrendszer központi része volt, amely az egész dombra kiterjedt. A tornyot állandó megfigyelő helyként használták, valamint menedékhelyként a meglepetésszerű támadások vagy a viharok esetén. Az építménynek napjainkra körülbelül a 30 százaléka maradt fenn jó állapotban, de a maradványokból így is lehet következtetni az eredeti formájára és méreteire.

A velencei torony (XV. század)

Ez a védmű képezte az első védelmi vonalat a törökökkel vívott harcok során, amikor azok betörtek a Vrana-tó vidékére és az Adria-i partszakaszra. Napjainkra viszonylag jó állapotban maradt fenn az építmény, az eredeti méretének körülbelül a 40 százaléka. Az építésénél használt kövek, amelyek az építményről leváltak, szanaszét hevernek a parton.

Mašković kán karavánszerája (XVII. század)

Ez a török világi építészet legnyugatibb emléke Európának. Az építését Jusuf Mašković rendelte el, aki Vrana-ban született és a török császári udvar egyik magas rangú hivatalnoka volt. A szerájt fogadóként működtette, valamint ide akart visszavonulni. Miután 1699-ben a törököket kiűzték a tó vidékéről, a szeráj a Borelli család tulajdonába került, ők uralták akkoriban a tó környékét is. A szerájnak körülbelül a fele maradt meg az utókornak, de még manapság is jól megfigyelhetőek rajta a korabeli török építészeti elemek, mint például a jellegzetes csúcsívek és a „hagymák”.

Babin Škoj (i.e a III. századtól a XVI. századig)

Egykor a kis félsziget stratégiailag kiváló helyszín volt, alkalmas az elnyúló és aktív védelem megszervezésére, valamint alkalmas nagy számú népesség és élőállat elszállásolására és a készlet felhalmozásra. A hely évszázadokon keresztül megőrizte ezt a funkcióját. Amikor a Prosika-csatorna még összekötötte a tavat a tengerrel Babin Škoj (az Idős Hölgy szigete) egy félsziget volt, viszont napjainkban már csak sziget mivel a tó vízszintje megemelkedett. A késő ókori védőfalak ma már nem állnak, akárcsak az illír erőd falai sem. A rómaiak által felhasznált köveket beépítették más építményekbe, mivel azok nagyon jó minőségűek voltak.

Velencei határvédelmi őrtorony (XVI. század)

A megfigyelő hely nagy valószínűséggel abban az időszakban épült, amikor a velencei-török határvonal első alkalommal konszolidálódott a XV. században. A határvonal egyenesen keresztülvágott a Vrana-tavon 1699-ben. Mivel abban az időben eléggé bizonytalan volt a politikai helyzet, mindkét fél részéről sűrűn előfordultak a határsértések. Emiatt, a Velenceiek a hasonló építmények egész láncolatát hozták létre a határvonal teljes hosszában, míg a törökök a régi horvát erődöket szállták meg ugyanebből a célból. A régi erődnek közel a 70 százaléka maradt fenn napjainkra.

Tradicionális kőkunyhó (XIX.-XX. század)

A kőkunyhó vagy horvátul „bunja” a mezőgazdasági építészet egyik archetípusa. Általában sziklateraszokon épült Dalmácia és Isztria part menti vidékein az olíva- és szőlőültetvények mellett. A kőkunyhót Modrave-ban találjuk, ez a Murter-i és Betina-i mezőgazdászoknak volt a „tengerentúli” lakóhelye. Abból a célból készült, hogy menedéket nyújtson a hirtelen feltámadó viharokkal szemben, vagy átmeneti éjszakai szállásként szolgáljon, így a lakóinak nem kellett visszaevezniük a tengeren át a szigeteken lévő otthonaikig. Ilyen kunyhókat a pásztorok is használtak, amely a nyáj számára is menedékül szolgált viharos idő esetén. A tó körül hozzávetőlegesen egy tucat ilyen építmény található, amelyeket már idestova tizenkét éve nem használnak a rendeltetésüknek megfelelően, viszont azok a turisták akik eltávolodnak a turisták által látogatottabb útvonaltól, néha meglátogatják ezeket a kőépítményeket. A Modrave-i kőkunyhó kiállta az idők próbáját, nem látszanak rajta sérülések nyomai. A kunyhó faragatlan kőtömbökből épült, amelyek a helyszínen álltak rendelkezésre, a kunyhó bejárata keskeny, védett az erős széltől.

A Vrana-i Benedek-rendi kolostor (IX.-XVI. század)

A Vrana-i erődöt – a „Castrum Aureanae”-t írásos dokumentum első alkalommal a IX. században említik. A kolostort 1136-ban elfoglalták a keresztes lovagok és egészen 1312-ig az ellenőrzésük alatt tartották, amikor is a rendet feloszlatták. A horvát Zvonomir király egyik nyilatkozata alapján, amelyet a Solin-ban 1076-ban történt megkoronázása alkalmával tett, tudható, hogy közbenjárt a Pápánál a bencés kolostor ügyében, abból a célból, hogy a templomosok tovább élhessenek a horvát szigeteken és mentesüljenek a helyi püspökök fennhatósága alól. 1529-ig a kolostor volt a legjelentősebb vallási és politikai központ, egészen a török fennhatóság kezdetéig. A törökök a horvát-magyar koronán keresztül gyakorolták a hatalmat az egész régió fölött. A horvát koronaékszereket ebben a kolostorban őrizték hosszú időn keresztül, emiatt jött Kálmán királyunk Tengerfehérvárra (Biograd na Moru), közel a királyi rezidenciához, hogy 1102-ben királlyá koronázzák. A török fennhatóság elérkeztével Vrana elvesztette egykori dicsőségét és fontosságát, amelyet sosem szerzett vissza. Az építménynek napjainkra mindössze az ötöd része marad fenn, ugyanis a velenceiek lerombolták a Kandia-i háború idején (1645-1669). Itt sosem végeztek helyreállító munkálatokat. Az épület pusztulása a modern időkben is folytatódott, mivel az egykori kolostor faragott köveit más épületek felépítéséhez használták fel a helyiek. Napjainkban a kolostor kápolnája és a fő védőtorony egy része látható.

Horgászturizmus a Vrana-tónál

Mivel a Vrana-tó vidékén természetvédelmi terület is található, nem mindenhol van megengedve a sporthorgászat.

Érvényes horgászengedély birtokában, a sporthorgászat az egész tó területén űzhető kivéve az Ornitológiai Rezervátum területét (a tó észak-nyugati része), valamint annak a 300 méteres körzetét. A rezervátumban különleges engedély birtokában, csak a Crkvine kemping területén, a partról lehet horgászni. Ez a kemping északi széle, a Crkvine kikötőtől a parkőr házig. Nem lehet kereskedelmi halászatot folytatni, ami azt jelenti, hogy nem használható háló, halcsapda vagy szigony, valamint mozgó vízi járműről is tilos horgászni.

A horgászás során csak két bot használható, egy-egy horoggal. A horgászbotokat ne hagyjuk felügyelet nélkül, ha azok használatban vannak. A mesterséges csalik mellett, természetes csalik is használhatóak, olyanok, amelyeket a tó környékén lehet fellelni. Beetető anyag maximum 2 kg-os mennyiségben használható fel naponta (bojli, magok, szárított csalik, stb.). Tilos a tóba dobni bármilyen vízi élőlényt vagy halat.

Horgászhatunk motorcsónakról is, ha annak a motorteljesítménye nem haladja meg a 3,75 kW-ot.

A horgászat történhet nappal vagy éjszaka, a nappali horgászat napkeltétől napnyugtáig értendő, az éjszakai pedig egy órával napkelte előtt, valamint egy órával napnyugta után. Az éjszakai horgászat csak május 15-e és szeptember 15-e között űzhető, meghatározott helyeken, mint Krivaèa, kelet- és nyugat Drage valamint Crkvine. Az éjszakai horgászathoz külön engedélyt kell igényelni.

Naponta legtöbb 5 kg halat lehet fogni, amelyek között lehet egy kapitális példány amely meghaladhatja az 5 kg-ot, de az afeletti súlykülönbséget ki kell fizetni. Meg van határozva a halak legkisebb kifogható mérete is, amelyek ez alatt vannak, azokat vissza kell engedni a tóba. Ez alól kivételt képez az ezüstkárász, amely súly és méret korlátozás nélkül kifogható.

Ha a tavon horgászunk, semmiképpen se fogjunk angolnát, mert védett faj és tilos a horgászata.

Végül, horgászatunk folyamán vezessünk lajstromot a kifogott halakról és mutassuk be a parkőröknek, ha azok kérik. A keletkezett hulladékot csak a kijelölt helyeken dobjuk ki. Tilos a park területén a tűzgyújtás, a kempingezés és az éjszakai tartózkodás csak az arra kijelölt helyeken lehetséges.

Az Ornitológiai Rezervátum területén tilos a vadászat, a horgászat, a vitorlázás, az úszás és más szórakoztató tevékenység, valamint a madarak bármilyen módon való zavarása.

Horgászturizmus a Vrana-tónál

Kerékpározás a Vrana-tó környékén

A Vrana-tó környékén több mint 50 kilométernyi kerékpárút vezet. Az ide látogató turisták nagy része Vrana-ból indul, majd Majdan-on át tovább halad a tó körül dél-keleti irányban.

Tartsuk szem előtt, hogy ennek az útnak az eleje, bár nagyon szép, nem könnyű terep. Vigyünk magunkkal megfelelő mennyiségű ivóvizet, mert a legközelebbi hely, ahol vizet lehet szerezni, a 20 km-re lévő Prosika-ban van. A kerékpárút eléggé széles ahhoz, hogy autók is elférjenek mellettünk, bár errefelé csak a parkőrök és a helyi lakosok járnak nagy ritkán. Ne feledjük el meglátogatni a Kamenjak-kilátót, amelyet a tó középső részén találunk. Innen kivételes látvány tárul a szemünk elé, rálátással a Vrana-tó egész területére, a Kornati-, Pakoštane-, Murter- és Pašman-szigetekre. A Kamenjak-kilátót úgy érhetjük el, hogy követjük az utat Vrana-ból Radašinovci falujába.

Ha elértük a Prosika-kikötőt, megpihenhetünk az árnyékban, tájékozódhatunk a Vrana-tó Természeti Park felől és megtekinthetjük a csatornát amely összeköti a tavat a tengerrel. Innen a kerékpárút beletorkollik az Adria-i főútba, de nem sokkal távolabb visszakanyarodik a régi olíva ligetek, szárazfalak és más gyönyörű területek felé. Az utolsó szakasza Modrave-tól Drage-ig tart, majd vissza a Crkvine kempingbe. Az útnak ez a szakasza a legkönnyebb, itt számos horgásszal találkozhatunk, akik a kis strandon ülnek.

A Vrana-tó környékén több mint 50 kilométernyi kerékpárút vezet.

Tanulmányi utak a Vrana-tó környékén

2006-ban egy sor információs táblát helyeztek el Crkvine, Kamenjak és Prosika/Jugovir körzetében. Ezeken a táblákon számos információt találhatunk a parkról, illetve annak kulturális és természeti örökségéről.

2009-ben két oktató utat jelöltek ki. A vízi világot bemutató tanulmányi út Prosika-ban található egy helyreállított szárazfal mentén. Itt megismerhetjük a tóban élő halfajokat, amelyek azelőtt éltek itt, mielőtt a mesterséges kanálist megépítették volna. Megtudhatjuk mely halfajokat telepítették be szándékosan vagy véletlenül, valamint melyek a legérdekesebb halfajok. A szárazfalakról is találunk információkat, a történetükről, valamint azokról az emberekről akik egykor felépítették őket.

A Kamenjak-kilátónál találjuk a botanikai tanulmány utat. A Kamenjak-fennsíkról egy rövid sétát kell tennünk a csillagvizsgáló irányába. Utunk során megismerkedhetünk a jellegzetes mediterrán növényekkel, legfőképp azokkal amelyek megélnek a nehéz körülmények között, kevés vízzel és erős napsütésben is. Ezek között találjuk a magyaltölgyet, a zsályát, a rozmaringot és még sok más fajt is.

Kamenjak-kilátó, Vrana-tó Természeti Park

Kamenjak-kilátó, Vrana-tó Természeti Park

Kamenjak-kilátó, Vrana-tó Természeti Park

Videók

Vrana-tó Természeti Park
Észak-Dalmácia

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét