Az Učka Természeti Park területe az Učka-hegyre és a Ćićarija-fennsík egy részére terjed ki. A parkot az Észak-Adriai partszakasz mentén találjuk, ott ahol az Isztriai-félsziget Horvátország kontinentális felével találkozik.
Ennek a vidéknek már régóta ismertek a kiemelkedő természeti jellegzetességei. Ilyenek a különleges domborzati formák, a tenger közelsége okozta éghajlati viszonyok, a gazdag erdei vegetáció és nem utolsó sorban az itt élő számos őshonos állatfaj. Ezt a kivételes természeti kincset a horvát törvényhozás 1999 áprilisában törvényi úton védetté nyilvánította, ettől kezdve a park 160 négyzetkilométeres körzete az Učka Természeti Park nevet és státuszt viseli.
A „természeti park” megjelölés olyan természetes vagy részlegesen megművelt területet jelent, amelynek ökológiai jellemzői nemzeti és nemzetközi szinten értéket képviselnek a látványviláguk, kulturális-történelmi örökségük, oktatási vagy kikapcsolódási potenciáljuk miatt. A természeti parkokban csak olyan tevékenységek folytathatóak amelyek nem veszélyeztetik a terület kritikus jellemzőit.
Az Učka Természeti Park földtani jellemzői
A gazdag biológiai és domborzati sokszínűsége mellett az Učka Természeti Park kiemelkedő értékekkel bír az érintetlen természeti szépségeit illetően, ez pedig a geológiai öröksége. Ez a kifejezés mindenre vonatkozik ami fellehető a különleges szikla- és kőzetalakzatokban, amelyek külső és belső erők hatására alakultak ki, valamint ide tartozik minden geológiai és morfológiai jelenség, struktúra, fosszília, ásvány, barlang, víznyelő és más számos földtani jelenség.
Az érintetlen természeti értékek mellet a park legkiemelkedőbb, ugyanakkor legfontosabb látványossága a Vela draga szurdok. Ez a hely védett természetes geomorfológiai emlék, ahol magányos, festői mészkőoszlopok és sziklaszirtek díszítik a természet eme templomát. Feltételezhető, hogy a folyóvölgy szikláit vízszintes rétegekben lerakódott Paleogén mészkő alkotja, melyeket a tektonikus mozgások kiemeltek és szétszabdaltak. Végül, a hosszú távú erózió és karsztosodás hozta létre azt a szurdokot, amit manapság láthatunk.
Néhány sziklatöredékben fosszíliákat találhatunk, amelyek rég volt földtörténeti korokban élt állatok és növények lenyomatai. A vidék gazdag tárháza a földtörténeti emlékeknek.
A Vela draga szurdok nem az egyetlen látványossága az Učka Természeti Parknak. Számos különleges és érdekes geomorfológiai alakzatot láthatunk, mint például a Krvava stijena sziklái a Sisol-hegy nyugati lejtőjén vagy a Stijena pod Brestom-nál. Ez utóbbi két helyszín esetében javasolták, hogy geomorfológiai rezervátumi védelmet kapjanak. Jelenleg csak a természeti park védelmét élvezik.
Mélyen a föld alatt, a karszt világában számos barlang található. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint több mint 200 barlang található a vidéken. Sajnos, az Učka-hegy barlangjait és víznyelőit nagyon kevéssé vizsgálták és dokumentálták. Ez a feltáró munka napjainkban is folyik.
Az Učka-hegység vizei
Akárcsak manapság, a víz mindig is a legfontosabb szükséglete volt az emberi településeknek. Az Učka-hegység emberi jelenlétének 14 ezer éve folyamán kulcsfontosságú szerepet játszottak a gazdag vízforrások.
Hidrológiai és hidrogeológiai szempontból a legnagyobb vízgyűjtő területei az Učka-hegységnek a nyugati oldalon a Raša-folyó vízgyűjtő területe, a keleti oldalon pedig a Plominska draga és a Perluk-öböl közötti terület. Hidrogeológiai szempontból különösen érdekes az Učka-hegység északi része. A hegység kőzete karsztosodott Krétakori mészkő, amelynek nagy a nedvszívó képessége. Ezalatt a réteg alatt vízhatlan flis-rétegek húzódnak. Itt a víz felhalmozódik, a felesleg pedig jó minőségű vízforrások formájában bukkan elő az Učka-hegy lábánál. Ezeket a forrásokat már a liburni törzsek is kiaknázták.
Az Učka-hegy lejtőit számos völgy és vízmosás szabdalja, melyek mélyen bevájódtak a talajba és sok kilométer hosszan nyúlnak el. Különösen érdekes látványt nyújtanak a Medveja és a Mošćenička Draga völgyszorosai. Ezek a völgyek az év nagy részében szárazak, ám az esős időszakban hatalmas mennyiségű vizet képesek elvezetni. A leghosszabb ilyen jellegű völgy a Potok folyóvölgye, amely egyenesen a tengerbe ömlik Mošćenička Draga mellett, a Medvedja-barlangba vezető patak völgye és a Banina völgye, amely Ika mellett ömlik a tengerbe.
Pár évtizeddel ezelőtt az említett folyóvölgyekben mindig folyt víz, ám az éghajlati és hidrológiai változások, valamint a fokozott vízkitermelés miatt ezekben a völgyekben csak időszakosan van folyóvíz.
A park területén körülbelül 40 karsztforrás található, amelyeknek a medencéjét az utóbbi századokban a helyi lakosok mezőgazdasági és állattenyésztési célból aknáztak ki. Napjainkban ilyen célból már nem nagyon hasznosítják a források vizét, viszont fontos szerepet játszanak az élővilág fennmaradása és fejlődése szempontjából.
Az Učka Természeti Park éghajlati jellegzetességei
A park klimatikus viszonyait a földrajzi elhelyezkedése, a tengerhez való közelsége és a domborzati jellegzetességei határozzák meg. A magas, hegyi vidékeken az enyhe, meleg esős éghajlat a jellemző a meleg, nyári időszakban, míg az alacsonyan fekvő régiókban, például Opatija környékén és a keskeny part menti sávokon kevesebb eső esik, a nyarak pedig forrók.
A csapadék leginkább a magasabban fekvő régiókban a gyakoribb, főleg az év hidegebb hónapjaiban, ősz végén és kora tavasszal, míg télen a havazás a jellemzőbb.
Az Učka-hegység uralkodó széljárásai észak-keleti (télen a Bóra), dél-keleti (főleg a Jugó, nyáron és ősszel) és észak-nyugati (főképpen nyáron) irányúak.
A napsütéses órák száma az Učka kontinentális, nyugati részén valamivel magasabb mint a partvidéken. Opatija partvidékén a napsütéses órák száma azért alacsonyabb, mert az Učka-hegy árnyákot vet a partra a nyári időszakban, így a nap már 17:30 táján lebukik a hegy mögött. Ezért, az Učka nyugati lejtőjén magasabb a napos órák száma mint a keleti lejtőkön.
A park természeti öröksége
Az Učka Természeti Parkot a kivételesen változatos élővilág jellemzi, dacára a viszonylag kis területének. A természetjárók nagy valószínűséggel csak itt láthatják a Tommasini harangvirágot (Campanula tommasiniana), valamint az Učka-hegység az utolsó helyek között szerepel Európában, ahol a türelmes szemlélő láthatja a fakókeselyű (Gyps fulvus) vagy a szirti sas (Aquila chrysaetos) fenséges röptét. Ez utóbbi két madárfaj mindössze töredékét képezi annak a több mint 100 madárfajnak, amelyek a parkban vészkelnek, vagy csak az év egy részében élnek itt.
Köszönhetően a park különleges földrajzi elhelyezkedésének és időjárási viszonyainak, itt mind a kontinentális, mind a mediterrán növényfajok megtalálhatóak. A viszonylag kis területen több mint 1300 különböző faj van nyilvántartva.
Az Učka Természeti Park élővilágának tanulmányozása során leginkább a növényvilágnak szenteltek kiemelkedő figyelmet. A XX. század első fele óta összegyűjtött információk alapján tudható, hogy a parkban számos olyan őshonos vagy veszélyeztetett faj él, amely állandó figyelmet és gondoskodást igényel. Bár ezidáig is komoly erőfeszítések történtek a park élővilágának a számbavételére, az itt élő fajoknak csak a 40 százalékáról rendelkezünk kielégítő információval.
A növényvilág jellegzetességei
A természettudósok számos alkalommal tanulmányozták az Učka és a Ćićarija vidékét, és olyan jellegzetességeket figyeltek meg, amelyek nem jellemzőek a mediterrán erdőkre. Bár a Ćićarija fennsík és legfőképp az Učka-hegység erdejei mediterrán és szubmediterrán övezetben helyezkednek el, mégis kontinentális jelleget mutatnak. Ez valószínűleg azért fordul elő, mert az erdőkkel borított területek nem kapcsolódnak egyik kontinentális erdőhöz sem.
Ez a kettősség vezetett ahhoz, hogy az itt élő növényfajok sokkal változatosabb képet mutatnak, mint más helyeken.
Az Učka Természeti Park állatvilága
A park az Isztriai és a Kvarner-régiók határán helyezkedik el, közvetlenül a tenger mellett. Ez egy különleges növény és állatvilág kifejlődéséhez vezetett az Učka és a Ćićarija vidékén. Azáltal, hogy a különböző állatfajok élőhelye közvetlen módon kötődik az élőhelyük növényvilágához, mikroklímájához, földrajzi és földtani jellemzőihez, ezeknek a tényezőknek a változása vagy hiánya kihatással lehet a faji egyensúlyra.
Ebből az okból kifolyólag, nagyon fontos a élővilág minél behatóbb ismerte, illetve a természetes egyensúlyt befolyásoló tényezők megismerése. Ezért a park menedzsmentjének a legfontosabb célkitűzése a tudományos kutatás, hiszen enélkül nem lehet hatékony természetvédelmi tevékenységet kifejteni. Sajnos, napjainkban a helyi állatvilág még nincs teljes egészében felkutatva, így globális kép még nem áll rendelkezésre.
A park kulturális öröksége
Az Učka Természeti Park területén és vidékén az emberi jelenlét már 13 ezer éve folyamatos. Ezalatt az időszak alatt az itt élő emberek nem csak egy gazdag kulturális örökséget hagytak hátra, de jelentősen befolyásolták a természetes környezetet is. Ezen a vidéken évszázadok óta foglalkoznak szarvasmarha-tenyésztéssel, mezőgazdálkodással és erdészettel. Az emberi tevékenység és a természeti erőforrások tervszerű és hozzáértő kihasználásának nyomait napjainkban is láthatjuk legelők, megművelt területek formájában, valamint ide sorolhatjuk a Horvátország-szerte mindenfelé látható szárazfalakat, vagy a hagyományos módon épített juhászkunyhókat. Mindezek a fennmaradt építmények nagyban hozzájárulnak a park kulturális értékéhez.
Az emberkéz által átformált természetes területek idővel az itt létező ökoszisztéma fontos részévé váltak. Bár az emberi tevékenység távolról sem szolgálta minden esetben a természetes élővilág javát, mégis fontos részét képezi a helyi tradicionális kultúrának ezért szükségszerű a műemléki védelem is.
Az Učka és a Ćićarija településeinek történelme
A legutóbbi jégkorszak során, ezelőtt 16 ezer évvel, a tengerek vizének nagy része a jég fogságában volt. A hatalmas jégsapka óriási területeket borított be a Föld északi félgömbjén. Abban az időszakban a tenger szintje 120 méterrel alacsonyabban volt mint manapság, az Adriai tenger mindössze egy öbölnyi méretű lehetett, valahol a jelenlegi dalmáciai Zadar környékén, a mostani északi fele pedig nagy kiterjedésű sztyeppe volt amelyen nagytestű vadállatok éltek, amelyek mára már kihaltak. Ilyen volt a gyapjas orrszarvú, a mamut vagy az európai bölény.
A napjainkban a tenger partján emelkedő Učka-hegy akkoriban több száz kilométerre volt a tengertől, sűrű fenyvesekkel borítva. A hegyek csúcsát mindenütt hósapka fedte egész évben. Éppen ezért az akkoriban létező kis embercsoportok számára nem voltak megfelelő élőhelyek.
13 ezer évvel ezelőtt a helyzet hirtelen megváltozott, gyors felmelegedés kezdődött, amely a jégkorszak végét jelentette. Az európai kontinensről a jég fokozatosan visszavonult, a jégkorszaki sztyeppéket pedig elborította a víz. Az akkori emberek számára ez drámai változást jelentett, ugyanis az adriai partvonal sokkal távolabbra került az évszázadok folyamán megszokott élőhelyüktől.
Szerencsére, a jég a hófödte hegyeken is nagyrészt felengedett, megnyitva az utat az emberek előtt. Ettől kezdve kisebb embercsoportok jártak el ide vadászni, mások le is telepedtek itt. A Vela draga vidékén, a Pupićina peć és a Vela peć barlangkomplexumok jelentik Horvátország egyik legfontosabb régészeti lelőhelyét az említett korszakból. Itt 12 ezer éves bizonyítékait találták az emberi jelenlétnek.
Ezelőtt 7000 évvel a szarvasmarha tenyészet és a földművelés tudománya Anatóliából (Kis-Ázsia) elérkezett az Adriai-tenger vidékére is, ezzel végérvényesen megváltoztatva az emberi közösségek életmódját és a természetes környezetüket.
A globális felmelegedés és a környezeti változások miatt a vadászó-gyűjtögető életmód nehézkessé vált, így a Közép-kelet népei azokat az állatokat amelyekre addig vadásztak, elkezdték háziasítani, míg a növényfajokat amelyek termését addig csak gyűjtögették, elkezdték a településeik körül termeszteni. Az első állatok amelyeket háziasítottak a vadjuh és a vadkecske volt.
Ez volt az új-kőkorszak vagyis a Neolitikum kezdete.
Ahhoz, hogy ezek az új megoldások az Adriai-tenger vidékén is elterjedjenek, több ezer évnek kellett eltelnie. Addigra a tengerek is elfoglalták a jelenleg ismert medreiket. Az első állattenyésztők híján lettek a megfelelő természetes legelőknek, ezért elkezdték irtani a sűrű, hegyi erdőket, hogy legeltető területekhez jussanak. Ezek a hegyi legelők a mai napig fontos elemei az Učka és a Ćićarija látképének. Az állattenyésztés mind a mai napig megélhetési forrást jelent az itt élő emberek számára.
Eleinte a juhokat és a kecskéket csak a húsuk miatt tenyésztették. A Pupićina peć barlangban feltárt neolitikumi rétegben talált leletek, kerámiák, csontok, alátámasztják azt a tényt, hogy az itteni emberek viszonylag korán kezdték el hasznosítani az állatok tejét. A kerámiaedények arra engednek következtetni, hogy a tejet összegyűjtötték, hogy később elfogyasszák vagy feldolgozzák.
Az állattenyésztő néptörzsek általában nomád életmódot folytattak, hiszen az évszaktól függően mindig máshol találtak megfelelő legelőt az állatok számára. Ezért létesítették a hegyi legelőket különböző magasságokban. Az állandó emberi települések kialakulásához a mezőgazdálkodás kifejlődése vezetett.
A fémek felfedezése és hasznosítása a kereskedelem virágzásához vezetett, ám ugyanakkor a katonai potenciál növekedéséhez is. Ebben az időszakban érkeztek az első hódítók és alakultak ki az első helyi királyságok és törzsi csoportosulások.
Az emberiség fejlődésében mérföldkövet jelentett a réz felfedezése, amelyet később ötvözni kezdtek ónnal, így jutottak egy keményebb és nyújthatóbb ötvözethez, a bronzhoz. Ennek az ötvözetnek a felhasználásával újabb eszközökhöz és fegyverekhez jutottak, tovább fejlődött a mezőgazdaság és a haditechnika is. Mivel a réz a természetben csak elvétve fordul elő, a vele való kereskedelem egész Európára kiterjedt.
Az eke feltalálása forradalmasította mezőgazdálkodást, így az erre alapuló közösségek elkezdtek felesleget termelni, amelyre azonban azoknak a közösségeknek volt szükségük, amelyek nem foglalkoztak mezőgazdálkodással.
A kevésbé fejlett népcsoportok ebben az időben vándorlásba kezdtek, leginkább az Indo-Európai népcsoportok. Ez utóbbiak képezik Európa népcsoportjainak az alapját. Vándorlásaik során számos területen letelepedtek, ilyen régiók voltak Liburnia és Isztria is. A népvándorlások vészterhes időszakában egyszerű csoportosulások alakultak ki, amelyek így hatékonyabban védekezhettek, az Učka és a Ćićarija vidékén erődöket építettek, hogy biztosítsák a kereskedelmi utakat, szükség esetén pedig menedékként szolgáljanak.
Az itt letelepedett legjelentősebb népcsoportok az illírek közé tartoztak, ők alkották a hisztrik és a liburnok törzseit. Az általuk elfoglalt terület határai az Učka-hegy gerincén ért véget. Az ő civilizációjuk nem ismerte az írást, viszont területeik határosak voltak a fejlettebb népekével, mint a görögök és az etruszkok, így számos szokást átvettek tőlük.
Miután a rómaiak elfoglalták, Isztria és Liburnia belépett az írott történelem korába. A hegyi hágókon át utakat építettek, az újonnan épült városok lakosságának és a nagy létszámú hadseregnek pedig jelentősen megnőtt a táplálékigénye, így az állattenyésztést és a mezőgazdaságot is rohamléptekben fejlesztették.
I.e. a III. században a Római Birodalom légiói elfoglalták a teljes Appennini-félszigetet, így megnyílt az út Isztria felé. I.e. 177-ben az isztriai kalózkodás ürügyén a római légiók körülvették Isztria fővárosát Nesactium-ot. Végül bevették a várost, a hisztri király Epulon pedig öngyilkos lett. Isztriát Liburnia követte a sorban, ehhez tartozott Učka és Ćićarija vidéke is. Erre a vidékre csak közvetett módon volt hatással az, hogy a Római Birodalom részévé vált. A hegyvidéken csak nagyon kevés nyoma lelhető fel a római jelenlétnek. Mindössze két útról lehet tudni, amelyeket a rómaiak építettek. Az egyik a Via Flavia, a másik pedig a Via Secondaria. Mindkét út a Poklon-hágón vezet át Kožljak település közelében.
Az itt állomásozó nagy létszámú hadseregek és a települések népességének növekedése további élelem forrásokat kívánt, így a mezőgazdaság sosem látott mértékben fejlődött. Az Učka és Ćićarija barlangjaiban végzett régészeti kutatások alátámasztják, hogy akkoriban ezen a vidéken nagyon intenzív juhtenyésztés folyt.
A római időkre visszavezethető kulturális örökség részét képezik a mai napig fennmaradt „učkarski sir” és „ćički sir” sajtok tradicionális elkészítési módjai, amelyek a római idők óta nem sokat változtak. A sajt elkészítési módját a római dokumentumok is leírják a „Caseus formatum” (szó szerinti fordításban öntött sajtot jelent) elkészítésének módját, amely egyféle szabványt jelentett, ugyanis ez a sajtféleség a légiók katonáinak az élelmiszer fejadagjában is szerepelt. Emiatt a recept bejárta egész Európa és a földközi tenger vidékét és mindenütt némi változáson ment át, így a helyi változatok is.
I.sz. az V. században véget értek a béke évszázadai, miután a Római Birodalom napja leáldozott. Amint megszűnt a Birodalom védelme, barbár támadásoknak lettek kitéve a partvidéki települések. A helyi lakosság a hegyekbe menekült, ennek nyomai a Medveja fölött található Oporovina barlangokban is fellehető. Másutt a kisebb településeket erősítették meg, amelyek később középkori községekké fejlődtek. Ilyen települések Brseč, Mošćenice, Lovran és Veprinac.
A kora középkor talán a legnagyobb jelentőséggel bíró eseménye a szláv törzsek letelepedése volt a nagy népvándorlás időszakának végén. Ennek a kornak egyik legfontosabb helyi emléke az ószlavón hitvilágban gyökerezik. Ennek nyomai a helynevekben keresendőek, ugyanis az ősi szláv hitvilág természetfeletti erővel ruházott fel bizonyos földrajzi helyeket.
A X. században az Učka-hegység vonala jelentette a határvonalat a Horvát Királyság és a Frank Birodalom között, így ebben az időszakban állandóan villongások és politikai csatározások helyszíne és oka volt annak függvényében, hogy Isztria és Liburnia éppen melyik hatalomhoz tartozott. Erre az időszakra az erődök és kastélyok romjai utalnak. Ezek általában stratégiai fontosságú helyeken épültek. Ezek közül a legkiemelkedőbb építmény az Učka Természeti Parkban található, ez a Kožljak-erőd, amely a XI. században épült.
A XV. században, a Középkor végén, Isztria hegyvidékeinek bizonyos részeinek településein járványok pusztítottak, így számos település lakossága kihalt. Helyükre vándornép települt le, nevezetesen a vlachok, amelyeket Ćići-knek vagy isztriai románoknak neveztek. Ez a néptörzs magával hozta a saját tradícióit, nyelvét és állattenyésztési szokásait, amelyekkel nagymértékben hozzájárult a helyi kultúra fejlődéséhez.
A XIX. század második felében a szállítmányozás fejlődése és az Osztrák-Magyar Birodalom civil társadalmi fejlettsége hozta meg Učka és Ćićarija számára a turisztikai ismertséget. Ahogyan Opatija és Lovran gyógyüdülő helyekké lett nyilvánítva, a hegyvidéki helyek fontossága is felértékelődött, akárcsak a hegyvidéki turizmusé.
Az első hegymászó egyesület amely Európa ezen vidékén megalakult, az a „Club Alpino Fiumano” volt 1885-ben. 1887-ben Stefánia koronahercegnő ellátogatott a Poklon-hágó mellett épült Hegyi menedékhez, ugyanekkor jelölték ki az első turistautat is amely a Vojak-csúcshoz vezetett. 1911-ben az Osztrák Turista Klub egy sziklakilátót épített a Vojak csúcson. Eleinte a helyi lakosok bizalmatlanul tekintettek a városi lakosokra és arra a szokatlan tevékenységükre, hogy látszólag ok nélkül mászkálnak a sziklákon. Később azonban rájöttek, hogy a turistáknak szállásra és ellátásra is szükségük van, ez pedig jelentős bevételi forrást jelent.
A Második Világháború folyamán Učka és Ćićarija vidéke a partizánok egyik ellenállási pontja volt. Ez különösen érvényes Brgudac falujára, ahol napjainkban egy emlékhelyet hoztak létre azoknak az embereknek a tiszteletére, akik szembeszálltak a fasizmussal. A vidék szinte minden településén legalább egy emléktábla található amely 1944 hőseiről emlékezik meg. 1944 tavaszán szervezték a fasiszta csapatok az utolsó nagy hajtóvadászatot, hogy felszámolják a helyi lakosok ellenállását.
A Második Világháború borzalmait követő szociális és gazdasági fejlődés más irányvonalat követett, így a XX. században Učka és Ćićarija környékén a vidéki élet gyakorlatilag megszűnt, egyre több és több ember vándorolt el a gazdaságilag fejlett régiókba. Ezért számos, gyönyörű vidéki ház, a pásztorok hegyi kunyhói napjainkra rommá váltak. Nem csak az emberi települések lettek az iparosodás áldozatai. Az egykor zöldellő hegyi legelők legnagyobb része felett újra átvette az uralmat a természet. Ezért számos olyan növény és állatfaj is elvesztette természetes élőhelyét amelyhez az ember és a természet harmonikus kapcsolata lévén alkalmazkodott az évezredek során.
Napjainkban újra igény mutatkozik a vidéki turizmus iránt, a turisták újfent érdeklődnek a hagyományos vidéki kultúra és életmód iránt, nem beszélve a biotermékek iránti egyre növekvő keresletről.
Szerencsére a hagyományos vidéki élet nem halt ki teljesen, még láthatunk legelő birkanyájakat az Učka és a Ćićarija hegyi legelőin, valamint számos háznál készítenek még sajtot a régi receptúrák alapján. Manapság egyre nagyobb erőfeszítéséket tesznek a helyi hagyományok fenntartására és újraélesztésére, amelyek mind a természet és az ember békés együttélésén alapulnak.
Lovranska Draga
Lovranska Draga egy festői kis falu az Učka Természeti Park határain belül, az Učka-hegység keleti lejtőjén. 20 évvel ezelőtt a helyi lakosok intenzív mezőgazdasági tevékenységet folytattak, mint például a szőlőtermesztés, szarvasmarha- és juhtenyésztés. A termékeny talajon különböző zöldség- és gyümölcsféléket is termeltek, leginkább cseresznyét és gesztenyét.
A szétszórt házakat ősi úthálózat köti össze, amely a tengerhez, Lovran-ba és Medveja-ba vezetnek. Ezeken az utakon egykor tűzifát, tejet és gyümölcsöket szállítottak Lovran-ba.
A falu bejáratánál egy kis barokk templom áll, a Szent Mihály, aki a falu védőszentje volt. A templomot teraszos művelésű szőlőültetvény és rétek veszik körül.
A falun keresztülfolyik a Potok vize (horvátul az elnevezés folyóvizet jelent). Ennek a legszebb része a vízesés, amely a park legszebb vízesése.
Szeptember 29-én ünneplik a falu lakosai Szent Mihály napját, a falu védőszentjéét. Ilyenkor folklór fesztivált tartanak a faluban, az ide látogató turisták hagyományos ételeket kóstolhatnak meg, mint például a fehérrépás babot.
Mint érdekességet érdemes megemlíteni, hogy Lovranska Draga vidékén található az Oporovina nevű régészeti lelőhely, amelyet 1929-ben tártak fel. Ez volt a Kvarner-régió első régészeti lelőhelye.
Trebišća
A nyáron zsúfolt Mošćenička Draga strandtól mindössze 3 km-re terül el Trebišća, amely egykor különösen szép látványt nyújtott. A kis települést a Potok-folyó szurdokjainak mélyén találjuk. A nehezen megközelíthető település egy régi vízimalom köré épült. Az írásos dokumentumok már a középkorban is említik a létezését, az idősebb emberek pedig emlékeznek még azokra az időkre, amikor a malom még őrölt.
A második Világháború alatt a malom leégett, a felújítására sosem került sor a műszaki fejlődés miatt. Bár az idők folyamán elveszítette a jelentőségét és a helyi lakosok elvándoroltak, néhányan azért még vissza-visszajárnak és valamelyest karbantartják az épületeket.
Vela Učka
Vela Učka egy kis vidéki település az Učka-hegy magasan fekvő lejtőjén. A település 950 méteres magasságban található a tengerszint fölött, így ez Horvátország második legnagyobb magasságban fekvő települése. A falu központjában, a kereszteződésénél egy kávézót is találunk, a Café Wald-ot. Innen lehetőségünk van elmenni a 3,5 km-re lévő elhagyatott Mala Učka faluba, ahol megnézhetjük a hagyományos vidéki építészet emlékeit és gyönyörködhetünk az isztriai hegyek lejtőiben és az Učka csúcsaiban.
Mala Učka
Mala Učka az Isztriai-félsziget legmagasabban fekvő települése, 995 méteres magasságban. A múltban, a falunak 130 lakosa volt akiket „Učkari”-knak neveztek és szarvasmarha tenyésztéssel valamint sajtkészítéssel foglalkoztak.
A Második Világháború alatt, 1944 április 30-án olasz és német katonák az egész falut felégették. A háború után a lakosok máshol kerestek megélhetést. Ennek dacára a falu megőrizte szépségét, 1976-ban pedig védett kulturális emléki védelmet kapott.
Napjainkban a falu lakatlan, bár az egyik pásztorcsalád visszajár a magas hegyi legelőkre legeltetni. Ilyenkor a házuknál nagyon finom sajtokat lehet vásárolni.
A faluba egy kavicsos út vezet Vela Učka-ból.
Brest pod Učkom
Brest pod Učkom falujának teljes területe az Učka Természeti Park határain belül fekszik, 708 méteres magasságban, a Ćićarija-fennsík termékeny mezői között. Az itt élő emberek fő bevételi forrása az erdő volt, ugyanis ők szénégetéssel foglalkoztak. A faszenet Opatija-ban, Rijeka-ban, Lovran-ban és más part menti településeken adták el. A szénégetés mellet a falu lakosai mezőgazdálkodással és szarvasmarha-tenyésztéssel is foglalkoztak, de fő foglalkozásuknak hellyel-közzel még ma is hódolnak. Sokszor láthatunk még manapság is füstöt felszállni a „karbunice”-nek nevezett szénégető boksákból.
A faluban beszerezhetünk a helyben készült eredeti házi sajtból, amely juhtejből készül. Ehhez meg kell keresnünk a Rumac fivéreket. A sajtok már csak azért is különlegesek, mert a tejet amelyből a sajt készül egy „pramenka”-nak nevezett juhfaj adja, ezek pedig tápanyagokban gazdag természetes táplálékon élnek.
Brgudac
Brgudac egy furcsa kis település a Ćićarija hegység szívében, 747 méteres tengerszint feletti magasságban. Ez a település az egyik legmagasabban fekvő település az Isztriai régióban. A kis falu történelme a középkorig nyúlik vissza. A múltban itt több mint 400 lakos élt, akik több mint 3000 szarvasmarhát neveltek. A későbbi gazdasági helyzet és a viharos történelmi események miatt a falu lakói szétszéledtek, de még ma is időről-időre visszatérnek, hogy karbantartsák örökségüket és megőrizzék a falu szépségét.
A Második Világháború során Brgudac a partizán tevékenység központja volt Isztrián. 1942 október 10-én itt alapították meg az első Népi Felszabadító Bizottságot (egyféle önkormányzati testületet), 1943 decemberében pedig itt alapították meg az első iskolát Isztrián, miután a fasiszták 1923-ban betiltották. Napjainkban több mint egy tucat emlékmű emlékeztet arra a véres időszakra. Itt 19 ellenálló és 37 civil esett áldozatául a fasiszta terrornak.
Brgudac a kiinduló pontja annak a turistaútnak, amely a Korita forrásának érintésével a Veli Planik csúcshoz vezet.
A „II. József vize” kút
A „II. József vize” egy kis faluban, Vela Učka-ban található, az Učka Természeti Park nyugati lejtőjén. Az építmény stílusa és méretei egy kút benyomását kelti, legalábbis a helyi lakosok szerint. A népi hagyományok alapján régebben „Napóleon kútja”-nak is nevezték.
A régi „cső” már elvesztette egykori szépségét és patináját az idők folyamán, de mindig is magára vonta az Učka-i lakosok és az utazók figyelmét egyaránt, akik századok óta meg-megállnak itt, felfrissülést keresve a vizében. Napjainkban, a műemléki és kulturális értékei miatt, komoly jelentőséggel rendelkezik a kulturális örökség szempontjából.
Az építmény stílusa alapján valószínűsíthető, hogy a kút a Habsburg Monarchia idején készülhetett, ugyanabban az időben amikor az Učka-hegyen átvezető utat is építették. Ebben az időszakban számos Učka-i lakos élt állattenyésztésből, így a helyi pásztorok sűrűn megálltak itt, hogy megpihenjenek és megitassák állataikat. Erről a tényről egy emléktábla is megemlékezik, amelyet a restauráció során találtak. A táblán II. József neve is szerepel, aki 1780 és 1790 között a Monarhia uralkodója volt. A táblán ez áll: „….sule Viator ….ad dignitatem Divi Caesaris Josephi II Imperatoris uninsque…” vagyis „… közeledő utazó… az isteni II. József császár fényességére…”.
A kutat 2003-ban újították fel az Édesvíz Nemzetközi Évében mint részét a kulturális örökség védelmének, amelyet az Učka Természeti Park igazgatása vezetett a műemlékvédelmi hivatal és Zvonimir Kamenar kőfaragó mester részvételével.
Vojak kilátó
A Vojak-csúcs az Učka Természeti Park legmagasabb pontja, ezen kívül a legmagasabb pontja az Isztriai-félszigetnek is a maga 1401 méteres tengerszint feletti magasságával. A Vojak kilátótornyot 1911-ben építették, innen csodálatos panorámában gyönyörködhetünk. Jól láthatjuk az Isztriai-félszigetet, a Kvarner-öblöt a szigetekkel, Gorski kotar hegyvidékét, a Velebit csúcsait, az Alpokat és még Olaszország partjait is.
A tornyot hegymászók és természetjárók építették, az Osztrák Turista Klub tagjai a Monarchia idejében. Az Első Világháborúban az Osztrák-Magyar hadsereg katonai és tengerészeti megfigyelőhelyként használta. A torony a természeti park szimbólumává vált. A park menedzsmentje 2004-ben teljesen felújíttatta a tornyot. Napjainkban a toronynál egy emléktárgy bolt és információs központ is található, a felszerelt látcsövek segítségével pedig sokkal messzebbre elláthatunk.
Kožljak középkori kastély
A kastély a 210 méter magas Kožljak-csúcson épült fel, egy meredek sziklacsúcson, az egykori Čepić-tó fölött. A tavat valószínűleg lecsapolták, napjainkban termékeny földterület. A kastélyt első alkalommal a XII. században említik az írásos források. Az évszázados kőlépcsőkön járva, még hallani vélhetjük a patkók csattogását és a páncélok zörgését, az ódon falak pedig vészterhes időkről mesélnek. A falak szikláiba számos címert véstek, amelyek azt a tényt támasztják alá, hogy az idők során számos alkalommal változott az uralkodó és a tulajdonos személye.
Veli Planik
A Ćićarija hegyvidék legmagasabb csúcsa a Veli Planik, amely 1272 méteres magasságba tör az ég felé. A kopár sziklacsúcsot sűrű erdők övezik. Aki élvezi a kihívást és felkapaszkodik a csúcsra, kivételes látványban részesül! A Veli Planik csúcsot négy különböző úton is megközelíthetjük, amelyek mindegyike jelölve van.
Poklon-hágó
A Poklon-hágó 922 méteres magasságban biztosítja az átjárást az Učka és a Ćićarija hegyei között. A hágó horvát neve, magyarul „hajlatot” jelent és a néphagyományban gyökerezik. Mielőtt kiépült volna az Isztriai vasútvonal 1876-ban, évszázadokon keresztül zarándokok keltek át a hágón, hogy a Szent Szűzanya templomához eljussanak Trsat-ba. A zarándokok amint elérték a Poklon hágót, megpillanthatták a nagy Kvarner-öblöt. Itt az út szétválik Trsat felé, ezért kapta a kereszteződés is ezt az elnevezést. Nem sokkal a vasútvonal építése után, 1887-ben az Osztrák Turista Klub itt építette fel az első menedékházat a hegymászók számára, amely nevét Stefánia hercegnőről kapta, Rudolf királyi főherceg feleségéről, II. Leopold belga király leányáról.
Napjainkban a Poklon hágónál egy turisztikai információs iroda, szuvenír bolt, mellékhelyiség és autóparkoló található pihenőhellyel. Itt információs táblákat is találunk, amelyek az Učka Természeti Park legfontosabb látványosságait mutatják be. További információkkal szolgálnak a turisztikai információs irodában, ugyanitt turista és topográfiai térképek is beszerezhetőek.
További érdekes információ, hogy a Poklon hágónál található Učka panzió és étterem egy régi olasz vámőr barakk helyén épült fel 1958-ban. 1965-ben pedig az Opatija-i Sziklamászó Klub egy új menedékházat épített, amely még ma is áll.
Korita forrás
A Korita forrását 45 perces séta után érjük el, ha Brgudac falujából indulunk el. Az út sűrű gyertyán, tölgy és hellyel-közzel lucfenyő erdőn vezet át, ahol számos védett növény és állatfajjal találkozhatunk. A forrás egy mezőn fakad a Brajkova stijena sziklák tövében. Az ivóvíz összegyűjtésére tíz darab tömörfa vájú szolgál, amelyek egy viszonylag nagy medencébe vezetik a vizet. A medence vizében gazdag növény- és állatvilág él. Ez a létesítmény fontos szerepet játszott a helyi emberek életében, hiszen ez volt az egyik legfontosabb ivóvíz forrás számukra és háziállataik számára is.
A forrás környékéről kivételes látvány nyílik az Učka-hegység vidékére. Itt is találunk információs táblákat, amelyek a hely természeti és kulturális jelentőségét mutatják be.
Nem messze a forrástól található a Na Koritima hegyi kunyhó, amely a hétvégéken szállást és felfrissülést biztosít a látogatóknak. Itt szállást is lehet igényelni, de érdemes előtte egyezteti az időpontot az üzemeltetővel a Glas Istre hegymászó klubbal.
Szabadtéri sportolás és tanulmányutak a parkban
Az Učka Természeti Park kiváló lehetőségeket kínál a kikapcsolódási és sporttevékenységek űzésére. A park menedzsmentje bátorítja és elősegíti ezeket a tevékenységeket, ugyanakkor ellenőrzést is gyakorol fölöttük, hogy azok ne károsítsák a természetet és ne zavarják meg az élővilágot, hiszen a természeti park elsődleges célja a természetvédelem.
Egyes sport és rekreációs tevékenységek nagy múltra tekintenek vissza, míg mások viszonylag újak. Az Učka Természeti Park menedzsmentje ezeket a tevékenységeket az „Učka outdoor” elnevezésű programján keresztül népszerűsíti.
Hegymászás
Sajnos az, hogy ki volt az aki először megmászta az Učka-hegy szikláit, nyitott kérdés fog maradni. Ezt a vidéket éveken keresztül számos prominens személyiség látogatta. Az első regisztrált sziklamászás az Učka-csúcsra 1722-ben volt feljegyezve, mikor is a velencei botanikus Zanichelli felmászott a csúcsra. Az elkövetkező 150 évben számos botanikus és geológus, számos országból eljött ide, hogy tanulmányozza a különleges természeti érdekességeket.
A horvát botanikusok közül Ljudevit Rossi volt az első aki kutatásokat végzett itt 1872-ben. A szász király II. Frigyes úgyszintén szenvedélyes botanikus hírében állt, ő is részt vett egy expedíción 1838 május 10-én a horvát bán Josip Jelačić társaságában. Erről az eseményről egy kőtábla felirata is tanúskodik Lovran-ban.
Ezekben az években indult fejlődésnek a hegyi turizmus, köszönhetően Opatija közelségének, amely az európai arisztokrácia egyik kedvelt üdülőhelye volt. Akkoriban a helyi turisztikai irodák leginkább hajókirándulásokat ajánlottak a Kvarner-öbölben, valamint hegyi túrákat az Učka-hegységbe.
Bár a vidék úttörői mindenképpen a tudósok voltak, a botanikusok és a geológusok, fokozatosan a hegymászók és a turisták is felfedezték ezt a helyet. Ezen belül is az egyik legkedveltebb célpont a Poklon hágó volt, ahová az egész Opatija riviéráról érkeztek turisták. Többek között emiatt épült a hágó mellett a menedékház is.
Érdekes megemlíteni, hogy az első újságcikk, amely az Učka hegység szépségeit mutatta be, 1852-ben kelt a Rijeka-i újságíró Avelin Ćepulić tollából és a Neven magazinban jelent meg „Hajnal az Učkán” címmel.
Hegyi kerékpározás
Az Učka Természeti Park területén 8, jól karbantartott kerékpárút található, amelyeknek különbözőek a nehézségi szintjei. A kerékpárutak teljes hossza eléri a 180 km-t. Az utakon végigkerékpározva csodálatos látványvilágban lehet részünk, láthatjuk a Kvarner-öblöt, a szigetvilágot, a part menti városokat és nem utolsósorban élvezhetjük a kristálytiszta hegyi levegőt az Učka-hegy csúcsain és a Ćićarija-fennsíkon. A park bejáratánál, az információs irodában beszerezhetjük a kerékpárutak térképét, de találhatunk az Opatija-i turisztikai irodákban is.
Szabadmászás
A Vela Draga szurdokaiban 62 mászóhely található, ezáltal ez a sziklamászó övezet Horvátország egyik legkedveltebb ilyen helye. A magányos mészkőszikla-oszlopok és meredek falak nagyon ideálisak ennek a sportnak az űzéséhez. Az első sziklamászó, aki meghódította a Vela Draga sziklafalait az olasz Emilio Comici volt 1931-ben.
Lovastúrák
Azok akik az Učka vidékét ezeknek a kedves állatoknak a társaságában szeretnék végigjárni, látogassanak el a Bubač Ranch-re, ahol az általuk kiválasztott kedvencük nyergében vághatnak neki a vadregényes tájnak.
Barlangászat
Jelenleg a természeti parkban csak egyetlen barlang van megnyitva a látogatók előtt. Ezt a barlangot Brest faluja fölött találjuk, amelyet csak képzett barlangász vezető vagy a park alkalmazottja társaságában látogathatunk meg. Más barlangokba szigorúan tilos bemenni, mert a barlangok feltérképezése még napjainkban is folyik. Mivel a parkbéli barlangok nincsenek mind felderítve, amellett, hogy tapasztalt vezető nélkül ez életveszélyes vállalkozás, nem tudhatjuk, hogy nem-e teszünk kárt a természeti értékekben.
A Plas oktatóút
Ahhoz, hogy minél többet megláthassunk az Učka-csúcs környékének szépségeiből, haladjunk végig a Plas oktatóúton, amely körülbelül 300 méterrel alacsonyabban kezdődik a Vojak hegycsúcs alatt.
A Plas oktatóút az Učka gerincének lejtőin vezet, amelynek mentén különleges földtani alakzatokat, ritka, őshonos növényfajokat és állatokat is megfigyelhetünk. Az út egy sűrű erdőn vezet át, amely a tenger partjára jellemző. A jól karbantartott út mentén pihenőhelyeket alakítottak ki, amelyekről kiváló rálátás nyílik az isztriai dombokra és a Ćićarija hegyvidékére. Az út mentén információs táblák tájékoztatják a látogatókat az Učka vidékének természeti jellegzetességeiről, a flóra és a fauna gazdagságáról és a karsztformációk keletkezéséről. Az oktatóút 2 km hosszú és 1300 méteres tengerszint feletti magasságban vezet.
A Trebišća-Perun történelmi és mitológiai oktatóút
Az Učka-hegy keleti lejtőjén, a gyönyörű Mošćenička Draga strand fölött egy misztikus hely található, amely ezeréves titkokat őriz. Sokáig úgy gondolták, hogy az Učka-hegy ezen lejtői különös fontossággal bírtak az első szláv telepesek életében, akik a Kvarner-öböl vidékére érkeztek. Ma már tudjuk, hogy a hely kiválasztása az akkori szláv népek hitvilágában gyökerezik, akik hittek a természet erejében és annak megnyilvánulásait csodáknak tekintették.
A Trebišća-Perun történelmi és oktatóúton végigmenve sok mindent megtudhatunk az egykori szlávokról, eredetükről, arról, hogy miért itt telepedtek le, valamint a hitvilágukról és a mindennapjaikról.
Az út végigvezet az érintetlen természet mélyén, a Potoška vala szurdokjaiban látható ősi település maradványai mellett egészen a Perun (880 méter) csúcsáig. A szláv mítoszok világán kívül számos információt is kapunk a természeti jellegzetességek tekintetében, és megismerhetjük az itt élt emberek kultúráját is.
Mielőtt nekivágunk ennek az útnak, készüljünk fel megfelelően, mert ez jó fizikális állapotot igényel, valamint megfelelő felszerelést, ivóvizet és ennivalót. A legközelebbi hely, ahol vizet találunk az Trebišća településnél van. Az út nagyon meredeken visz felfelé 10-től 880 méteres magasságba, 15 km hosszú és legalább 7 óra kell a megmászásához.
A Slap (vízesés) hegyi út
A Slap természetes hegyi út átvezet a Lovranska draga vidékén, amely az egyik legszebb völgy az Učka-hegy keleti lejtőjén. A víz mind a mai napig folyamatosan alakítja a völgy kinézetét. A hegyi út végigvezet a vízesés mellett, átvezet a szurdokvölgyön egészen Medveja-ig. A vízesés vidékét szelídgesztenyefa ligetek, tölgy és gyertyánerdők övezik, valamint régi, egykor megművelt teraszok. Az utunk 359 méteres magasságba vezet, hossza 800 méter.
A Vela draga oktatóút
Nem kérdéses, hogy az Učka Természeti Park legszebb része a Vela draga folyó szurdokvölgye. Ezt a természeti látványosságot a természet erői formálták: földrengések, a szél és a víz. Ez a folyamat már 140 millió évvel ezelőtt kezdődött a földtörténeti harmadkorban. 1963 óta természeti rezervátum, 1998 óta pedig természetes geomorfológiai emlék.
Az oktatóút végigvezet a lélegzetelállító szurdokvölgy peremén. A kihelyezett információs táblák négy nyelven mutatják be a természet ezen kivételes szépségű csodáit. A táblák szövegei közérthető nyelven mutatják be az Učka-hegység és a folyóvölgy földtani jellegzetességeit. A jól megválasztott kilátóhelyekről kivételes látvány nyílik az égbe meredő mészkőoszlopokra, melyeknek nem más volt a kőfaragója mint az Anyatermészet. Az út innen levezet az oszlopok lábához, a szurdok fenekére. Utunk során 500 méteres magasságba jutunk, majd le a szurdokba, amely 300 méter magasan helyezkedik el a tenger szintje fölött.
Videók