Janjina egy kis falu, vagy inkább község a Peljesac-félsziget belsejében, annak egykori kulturális és gazdasági központja, mindjárt a Drace-öbölhöz vezető úton, a félsziget északi partján. A település a Gradina-dombon terül el, mindössze 2 km-re a tenger partjától. A falu többek között borairól és olíva olajáról is híres.
Janjina, mint község, öt kisebb települést foglal magába. Ezek Bara, Jaspričići, Prišlići, Dežulovići és Gornje selo. Maga Gornje selo (vagyis a „Felső falu”) is több részből áll, ezek Lovrovići, Gornje selo és Polutići.
Janjina legrégebbi települései Bara és Gornje selo, amelyek i.sz. már a IV. században is léteztek, a többi település a XV. és a XVI. századok folyamán alakultak ki.
A település elnevezésének jelentésére nincs megbízható magyarázat. A hagyományok szerint a település elnevezése egy női névből lett származtatva, mégpedig a Janja-ból (a magyar Johanna horvát megfelelője). A Janjina szó ugyanakkor melléknév is, amely annyit tesz, hogy „Janjáé”. Az első írott dokumentumok amelyek Janjina néven megemlítik a települést 1222-ből származnak. A dokumentumok kitérnek a Szent István (Sv. Stjepan) és a Szent György (Sv. Juraj) templomokra is.
Ha végigsétálunk Janjina és Popova Luka utcáin, számos épületet láthatunk, amelyek tulajdonosai az egykori tengerészkapitányok és hajótulajdonosok voltak.
Az első hajótulajdonos család a településen a Bjelovučić család volt, amely több mint 30 tengerészkapitányt adott a világnak. A családnak volt egy saját hajózási vállalata is, a „Rođaci Bjelovučić” (Bjelovučić unokatestvérek), amelyet a XIX. század közepén alapítottak és egészen 1894-ig működött. Abban az időszakban, amikor Horvátország az Osztrák-Magyar monarchia része volt, a család hajóinak nagyobbrészt horvát neve volt. A Horvát Nemzeti Újjáéledés idején a hajók árbocán horvát zászló lengett. A család hajói áthajózták a Földközi-tengert, a Fekete-tengert, az Atlanti-óceánt, később az előnyösebb üzletek megkötése érdekében szinte az összes többit is.
Abban az időszakban már kezdtek megjelenni az első gőzhajók, amelyek akkoriban csak rövidebb utakat tudtak megtenni, ezért a vitorláshajók még mindig konkurenciát jelentettek számukra. Ebben az időszakban jelent meg a vitorláshajók utolsó generációja, a bark. Ezekkel a hatalmas, legalább három árbocos vitorlásokkal váltották fel a hasonló méretű klippereket, mivel a bark gyorsabb is volt és nagyobb terhet tudott magával vinni. A bark esetében már széles körben használtak fém alkatrészeket is.
A történelmi dokumentumok alátámasztják a tényt, hogy a Janjina-i hajók messzi tengerekre is eljutottak és sok esetben szenvedtek hajótörést is. Ilyenek volt a „Ljubirod” bark Pavo Bokanović kapitánysága alatt amely a Torres-szorosban (Ausztrália) szenvedett hajótörést 1887-ben, a „Vila” bark, a Kovavli-i Đuro Stanoš vezetése alatt, amelyet a legénysége az Észak-Amerikai partoknál kellett magára hagyjon 1893-ban, valamint az „Otac Niko” Baldo Bjelovučić kapitány vezetésével, amely 1894-ben merült hullámsírba a Florida-i öbölben.
Mindezekből láthatjuk, hogy Janjina tengerészeti történelme előtt nem mehetünk el szó nélkül. Sajnos, Horvátország történelmének ezen ága még sok felderítetlen részletet rejt, ez azonban már a fiatalabb történész generáció dolga lesz.
Visszakanyarodva a Bjelovučić családhoz, a kelet-Adriai történelmi dokumentumban számos esetben felbukkan a család neve és számos rajz is a hajóikról, viszont a család tagjai a származásukat illetően mindig is a Peljesac-félszigetet jelölték meg, sosem Janjinát. Azóta már kiderült, hogy a család Janjinából származik.
Szent Balázs templom
A Szent Balázs (Sv. Vlaho) plébániatemplom építése 1876 április 26-án kezdődött. A templom sarokkövét Mato Štuk áldotta meg, Orebić akkori főpapja. Korábban is álltak ezen a helyen templomok. A legelső a Szent Miklós kápolna volt, később a kis Szent János templom.
Végül, a templomot 1878 május 1-én szentelték fel. Az impozáns templom gótikus stílusban épült, egy helyi építőmester Nikola Bjelovučić építette, a Janjina-i polgármester Vlaho Jasprica kapitány megrendelésére. Janjina polgárai a templom oltárát 1892-ben hozták Split-ből, Pavao Bilinić műhelyéből. A templom jelenlegi harangját 1921-ben öntötték, míg az elsőt, az 1878-ban készültet az Első Világháború alatt elvitette az osztrák hatóság. A templom harangtornyának piramis alakú teteje 1929-ben lett újjáépítve Korčula-i mészkőből. Az eredeti tetőszerkezete a harangtoronynak egy faépítmény volt, amely idővel elkorhadt, ezért kellett 1929-ben kicserélni.
Szent István templom
A Szent István (Sv. Stjepan) templomot (pontosabban kápolnát) számos alkalommal átépítették. Az építmény a Janjina-i temetőben áll. Bár a történelmi feljegyzések első alkalommal 1222-ben említik meg a templomot, annak keletkezése sokkal korábbra tehető. Valószínű, hogy keletkezése a pogány időkig vezethető vissza, ugyanis a közvetlen közelében római sírköveket találtak i.e. az I. századból, valamint számos római pénzérmét és más római eredetű tárgyat.
A templomot már egész korán átépítették, ezt a templomtornyon lehet a legjobban megfigyelni, amelyen az 1414-es évszám látható. Andriko Lukarić a helyi nemes 1360-ban egy kolostort építtetett a templom mellé. Napjainkban a kolostor már nem létezik. 1891-ben a helyi lakosok újfent újjáépítették a templomot az alapoktól, oly módon, hogy az eredeti alakját megőrizték.
Hercegi palota
1465-ben a Dubrovnik-i Köztársaság felépíttette az úgynevezett „hercegi palotát”, a “Knežev dvor”-t, melyen ott díszeleg a Köztársaság címere és a védőszentjének Szent Balázsnak a szobra. Az épületben helyet kaptak az adminisztrációs helységek, lakószárny, de volt benne fogolycella, fegyvertár és raktárhelyiség is. Ugyanebben az évben létrehozták a Janjina-i kapitányságot, amelyet horvátul “Janjinska Kapetanija”-nak neveztek. Ez a testület látta el a közigazgatási és a jogi feladatokat.
A legutóbbi idők történelmi kutatásai fényt deríttettek arra, hogy a korábbi tévhittel ellentétben Janjina sosem volt a kenézség központja, a helyi uralkodó a „kenéz” (átvitt értelemben a herceg) pedig nem itt székelt. Az akkori Dubrovnik-i Köztársasági törvénykezés kenézség létrehozását a régióban csak Ston városában és környékén tette lehetővé, míg a Peljesac-félsziget többi részén csak két „kapitányság” létezett, a Janjina-i és a Trstenica-i.
Kulturális események és gasztronómia
Mindazok akik kedvelik a helyi ételkülönlegességeket, nem fognak csalódni, ha Janjinába látogatnak. A helyi ételspecialitások alapját leginkább a különböző rákfélék képezik, amelyeket minőségi olíva olajjal készítenek el a Donmanoeta étteremben.
Nyár folyamán a városban különböző folklór, zenei és táncos rendezvényeken vehetünk részt.
Janjina tengerpartja és a közeli strandok
Mivel Janjina a félsziget belsejében helyezkedik el, nincs közvetlen kapcsolata a tengerparttal, így akik napfürdőzni szeretnének, vagy a tenger vizében úsznának, azoknak 2-3 km-t kell megtenniük Drace vagy Sreser partjaihoz, ahol számos strandot és eldugott öblöt lehet találni, amelyek mindegyike alkalmas a strandolásra.
Sport
Janjinában leginkább a túrázás és a hegymászás gyakorolható a szabadidős sporttevékenységek közül. Természetesen a vízisportok is élvezhetőek, hiszen nincs messze Drace tengerpartja, ahol egy jachtkikötő is található, így akár egy hajóútra is elmehetünk, vagy horgászhatunk.
Videók