A Krka Nemzeti Parkba látogatva nem csak a természeti szépségeket és látványvilágot élvezhetjük, hanem megismerkedhetünk a horvát történelem egy kis szeletével is. A legrégebbi időkből visszamaradt emlékek nem csak a vidék viharos történelmének emlékei, hanem rajtuk keresztül megismerhetjük a horvát nép kultúráját, művészetét és a régi idők mindennapjaiba is betekintést nyerhetünk.
Trošenj (Čučevo)-erőd
A Trošenj-erődöt a középkorban emelték, szemben a Nečven-erőddel, a Krka-folyó jobb partján. Az erőd a nagy hatalmú horvát Šubić-család tulajdonában állt, akik a Krka-folyó egész jobb partján elterülő vidék urai voltak. Az erődöt abból a célból építették, hogy felügyeljék és ellenőrízék a folyón átívelő, kiemelt stratégiai fontossággal bíró hidat.
1552-ben a török sereg elfoglalta az erődöt. Itt szállásolták el a katonai egységeiket és egy hengeres tornyot is építettek. 1686-ban a Velencei hadsereg lerohanta a vidéket és elűzték a törököket. Ekkor az erőd nagy része megsemmisült.
Nečven-erőd
A Nečven-erőd is a középkorban épült egy sziklameredély legszélén, a Krka-folyó bal partján. Az erőd első ura a Nelipić család volt, és a tulajdonosa az egész Promin-Miljevac régiónak. Az építmény 1421-ig volt a család tulajdonában, később a Martinušić nemesi család birtokába került. A XVI. század elején a törökök elfoglalták a Nečven erődött és 1688-ig az uralmuk alatt tartották.
A törökök idevezényelték a katonáikat és itt állították fel a Krka „nahija”-t, ami az Ottomán birodalom egy közigazgatási egysége volt. Később betöltötte a „sandžakat” (kerület) és a „kadiluk” (igazságügyi központ) funkcióját is. Miután a törököket kiűzték, az erődöt felgyújtották és félig le is rombolták.
A Burnum római katonai tábor és régészeti lelőhely
A római Burnum katonai tábor romjait a Krka-folyó jobb partján találjuk, a jelenlegi Ivoševci falu mellett. A katonai tábort az i.sz. I. század környékén építették egy stratégiailag fontos helyszínre, emellett ez volt a hídfőállása a szárazföld belsejébe induló hadseregeknek, itt állomásozott a római XI. légió. Akkoriban Burnum a Római Birodalom északi határát jelentette. I.sz. 42-ben a XI. légió megkapta a „Claudia pia fidelis” megtisztelő címét. Ez váltotta később a IV. Flavia Felix légió. Napjainkban a katonai parancsnokság, a „pretoria” épületének egyik boltíve látható. A közelmúlt ásatásai során napvilágra került a nagy amfiteátrum és más régészeti letelek amelyek arra engednek következtetni, hogy a tábort Claudius császár idejében építették, majd később Vespiniaus császár alatt átépítették. Miután a hadsereg elhagyta a tábort egy település kialakítására alkalmas területet hagyott maga után, amely a későbbiekben fontos szerepet játszott egészen az ókor végéig. Burnum-ban nagy szentély állt, amfiteátrum, vízvezeték, volt kövezett út, utcák és más polgári építmények. A település több véres harcot is átélt. Az V. század végén, a gót-bizánci háborúk alatt az osztrogótok elfoglalták a várost.
A Burnum-i amfiteátrumnak négy bejárata volt, építésekor kihasználták a domborzati előnyöket, ebben az esetben a sziklás területet a tölcsérszerű mélyedésben. Az amfiteátrum déli bejárata fölött egy gazdagon díszített, i.sz. 76-77-ben vésett tábla olvasható, amely egyértelműen bizonyítja, hogy az Vespinianus császár adománya.
A régészeti feltárások során számos kisebb leletet találtak: pénzérméket, üvegdarabokat, medálokat, láncokat, övcsatokat, lószerszámot, kerámiákat és más kisebb tárgyakat. Ezeket a leleteket Puljani-ban állították ki, a park régészeti gyűjteményének részeként.
Bogočin-erőd (Vilin grad)
A Bogočin-erőd a Krka-folyó bal partján épült. A középkori építmény egy magas sziklára épült, Bogatić falu határában.
Ezt az erődöt a horvát Nelipić nemesi család építtette, később, akárcsak a Nečven-erőd, ez is a Martinušić-család birtokába került. Az erődhöz egyetlen – tökéletes állapotban fennmaradt – út vezet, amely Bogočin falujába visz. Az erődbe egy felvonóhídon át lehetett bejutni. A XVI. század elején a törökök elfoglalták az erődöt és 1684-ig uralták.
Kamičak-erőd
A középkori Kamičak-erődöt a Roški slap vízesés és a Visovac-tó között találjuk. A fennmaradt történelmi dokumentumok tanúsága szerint 1345-ben a horvát-magyar király Nagy Lajos megerősítette Ivan Nelipić öröklési jogát a Kamičak-erőd tekintetében. A későbbi török invázió miatt az erőd elveszítette jelentőségét és elhagyatottá vált, hiszen a törökök elfoglalták az egész régiót.
A Kamičak-erődöt a helyiek Utješinovića Grad-nak is nevezték, azért, mert itt született az első horvát bíboros Juraj Utješinović 1482-ben. Itt született Marko Mišljenović is, akit horvát bánnak nevezett ki a horvát-magyar király László 1506-ban.
Ključica-erőd
A Krka Nemzeti Park legnagyobb és egyben a legjobb állapotban fennmaradt középkori erődje a Ključica-erőd.
Az erődöt a horvát nemesi család a Nelipić-család emeltette a XIII. században a Čikola-folyó kanyonja fölé azért, hogy megvédjék területeiket a rivális Šubić családdal szemben. A kiváló stratégiai elhelyezkedése miatt a Ključica-erőd állandó konfliktusok forrása is volt uraik, a Šibenčani-k között. 1546-ban a törökök elfoglalták a várat és uralmuk alatt tartották egészen 1648-ig. Miután a törökök kivonultak, soha többé nem használták.
Vízimalmok a Krka-folyón
A Krka-folyóra épített vízimalmok részei voltak egy iparosodás előtti rendszernek. Ezek a vízimalmok tanúi voltak annak az életstílusnak és jövedelemszerzési módnak, amely egészen a XX. század elejéig hagyományos volt, és a kezdetei a korai történelmi időszakokba nyúlnak vissza. A Krka-folyó medrének mentén egykor 30 vízimalom működött, számos gyapjúmosó és szárítócölöp állt.
A legjobb állapotban fennmaradt és helyreállított vízimalmok a Skradinski buk vízesésnél láthatóak. Ezek fontos emlékei Šibenik és a Šibenik-i régió gazdasági múltjának, valamint mozgató rugói voltak a város kereskedelmi életének. Az első írásos emlék, amely megemlíti a Krka-folyón működő vízimalmokat az az a határozat amelyben III. Béla király kijelöli a Šibenik és Trogir közötti határvonalat.
A XIV.-XV. században a vízimalmok a Krka-folyón nagyon fontos szerepet játszottak az egész adriai térségben, ugyanis itt számos város számára őrölték a lisztet Dubrovniktól Isztriáig.
A Skradinski buk-nál látható vízimalmokat ugyanarra a helyre építették mint a régebbieket, amelyek elpusztultak a háborúk során. Az építmények a vidéki építészet jellegzetességeit viselik magukon, ezért nagyon nehéz megállapítani az építésük pontos dátumát. A történelmi adatok arra engednek következtetni, hogy a török fenyegetettség megszűnése után épülhettek a XVIII. század végén. A malmok falai kőből és travertinből épültek, kötőanyagként homok és mészkő keverékét használták, vagy agyagot. A tetőszerkezet és a belső építmények fából készültek, ritkább esetben kőtömbökből. A malmok építésekor a mesterek követték a domborzati jellegzetességeket, így kihasználták a helyszínen lévő sziklatömböket és kavernákat. A malmokhoz szabálytalan kövekből épített ösvények vezetnek.
A legnagyobb fennmaradt épület a Skradinski buk vízesésnél a Gornja kuća, vagyis Felső Ház. Ebben volt maga a malom, konyha az emeleten és a molnár lakása. A földszinten hat őrlőmű működött. Az őrléshez malomköveket használtak, amelyek közül az egyik állt, a másik fogott. A malom mellett egy gát gyűjtötte össze a vizet, amelynek az ereje hat malomkövet hajtott meg. A malom melléképületében házilag készült ruhákat és takarókat mostak. Ehhez is a víz erejét használták, amelyek két fakalapácsot mozgattak. Ezek csapdosták a ruhákat, hogy puhítsák és mossák őket.
Szent Arkangyal kolostor
A kolostor a Krka-folyó széles, lassú folyású, Carigradska draga nevű szakasza mellett épült egy régi, remetekolostor alapjaira. Az írásos dokumentumok a kolostort 1402-ben említik meg első ízben, mint Jelena Šubić adományát. Ez a kolostor a Šibenik-i székhelyű dalmát-ortodox egyházközség legfontosabb spirituális központja volt. A kolostor bizánci stílusú temploma a kolostor épülete mellett épült fel. A mellette álló papnevelde nemrégiben épült. A kolostor kevéssé ismert temetője nem látogatható. A kolostornak egy gazdag könyvtára is van, számos történelmi kézirattal, ősnyomattal és ritka kötettel.
A Visovac-sziget kolostora és templomai
A Visovac-sziget az azonos nevű tó közepén található. Rajta áll az 1445-ben épült Irgalmas Szűzanya Ferences-rendi kolostor, valamint a temploma a Visovac-i Szűzanya templom. A sziget a kolostorral és a templommal kivételes szépségű, festői látványt nyújt. Horvátország viharos történelme során a Visovac-sziget a béke és a hit szigete volt és maradt is.
A kolostornak egy jelentős régészeti és hittörténeti tárgyakból álló kollekciója van, valamint gazdag könyvtára, melyben értékes könyvek és ősnyomatok találhatóak.
A kolostor templomának legkiemelkedőbb művészeti alkotása a Szent Szüzet ábrázoló festmény. Állítólag a képet a szerzetesek hozták magukkal Boszniából, amikor a törökök elől menekültek ide a szigetre. Miután a Szűzanya temploma évszázadokon keresztül a keresztény hitvilágot szimbolizálta, a Visovac-szigetet a Szűzanya szigeteként is ismerik.
A Krka-i hidroelektromos erőmű
A régi Krka-i vízierőmű épülete a Skradinski buk vízesésnél található a Nemzeti Park közepén. A manapság „Jaruga I.”-ként ismert erőmű 1895 augusztus 28-án kezdte meg működését, mindössze két nappal később a Niagarán felépített, Tesla által tervezett erőmű után. Ugyanabban az időszakban épült ki az a 11 km hosszú kábelszakasz, amelyen az elektromos áramot szállították a közeli városokba, így ez volt Horvátország első elektromos hálózata, amely a közvilágítást biztosította. Köszönhetően Šibenik polgármesterének Ante Šupuk-nak és Vjekoslav Meischner mérnöknek, Šibenikben hamarabb volt elektromos áram mint Európa nagyvárosaiban, Bécsben, Budapesten, Rómában vagy Londonban. Az Első Világháborúig az erőmű működött, majd katonai okok miatt leszerelték. Mivel ez az erőmű fontos történelmi mérföldkövet jelent, a régi erőműt védett ipartörténeti emlékként kezelik, a felújítási és állagmegőrzési munkálatok jelenleg is folynak.
Tíz évvel később Ante Šupuk egy második erőmű építésére adott megbízást, alig száz méterrel lejjebb az elsőtől. A munkálatokat 1904-ben kezdték el, 1910-re készült el és akkoriban ez volt Európa legnagyobb teljesítményű vízerőműve. A Jaruga II. erőműbe 1936-ban további turbinákat építettek. Ez az erőmű napjainkban is működik.
A Krka Nemzeti Parkról még
Krka Nemzeti Park
A Krka Nemzeti Park állat- és növényvilága
Videók